Kincses Katalin Mária – Tuza Csilla: Céhtörténeti kutatások és számítógépes adatbázis. Levéltári Közlemények, 85. (2014) 263–287.
Mérleg háztartását és műhelyét, milyen társadalmi szerepet vállalt abban a közösségben, melyben tevékenykedett.28 Az ezen és hasonló kérdések megválaszolásához, azonban, úgy véli, nem szükségesek a nagy mennyiségű adatok, a statisztikai szemlélet elavulttá vált. Az ipar-, közelebbről a kézművesipar-történeti kutatás azonban nemcsak a társadalomtörténeti megközelítésnek szolgáltat alapot. Nem beszélve arról, hogy statisztikai mutatók, nagy mennyiségű adatok nélkül gazdaságtörténeti kutatásokat nem lehet végezni - még a legújabb módszerekkel sem. Ugyanakkor, a társadalomtörténeti megközelítésnél maradva, a 16-19. századra vonatkozó történeti kutatásokban nem általánosítást sugalmazó megállapításokat kell tennünk egy-egy kiragadott példa, eset, jelenség, részfolyamat alapján, mint ahogyan ez bevett gyakorlat, illetve módszer a 20. századi magyarországi társadalomtörténeti kutatásban, hanem konkrét kérdéseket kell megfogalmaznunk és azokat megfelelő mennyiségű forrás feltárása és analízise után óvatosan, nem mai gondolkodásunkat és fogalomhasználatunkat visszavetítve kell megválaszolnunk. A kérdésfeltevések ugyanakkor nagyon egyszerűek, és megválaszolásuk hálás feladat, mert komplex eredményekkel kecsegtethet. Álljon itt ennek alátámasztására néhány egyszerű példa! Ha például azt a kézenfekvő kérdést tesszük föl, hogy milyen céhes tisztségei voltak élete során egy-egy céhtagnak a céhen belül, esetleg több céhben és több településen is - melyhez hasonló kérdés a 20. századi kutató számára nevetségesen egyszerűnek tűnik, ám a középkori és kora újkori forrásadottságokat tekintve komoly szakmai kihívást jelent a kutató számára -, és ez milyen társadalmi szerepvállalást jelentett; továbbá mit mondhatunk az illető családi hátteréről, anyagi lehetőségeiről, vándorlásáról, annak állomásairól, mobilitásáról, szakmai tudásáról, kapcsolatairól külföldön és azon a területen: faluban, valamilyen birtokon, városban, régióban vagy nem egyszer országos szinten, ahol a vándorlás után letelepedett, működött; vagy egy-egy cébtípus, mesterségtípus általános társadalomtörténeti vetületeit próbáljuk megragadni; illetve általában átfogó kérdésekre próbálunk válaszokat kapni, nem elégségesek a helyi mikrovizsgálatok, mert az azokból levonható általánosítások, országos tendenciákra való kivetítésük a korábbi századokra vonatkozóan nagyon könnyen tévútra vezetnek. Mindezen kérdések, és ezeken felül napjaink társadalomtörténeti szempontjainak - nem visszavetítése, hanem - figyelembe vétele, a „szemléletszélesítés" (mikrotörténeti szintű kutatások után és mellett általánosan megfogalmazható megállapítások tétele, de éppen ezek szintézisével, ahogyan erre Kaposi Zoltán is felhívta a figyelmet29) a céhtörténeti kutatások során és a válaszadáskor módszertanilag a forrásadottságok miatt problematikus, illetve nem egyszerű feladat. Mindezek megfontolása után és különösen a forrásadottságokat ismerve úgy véljük, hogy a céhes élet történetének korszerű elvek szerinti kutatásában - és nemcsak a gazdaságtörténeti aspektusok vizsgálatakor, ahol is a mintavétel csak az egyik módszertani tényező, és a tendenciák megragadásának ez a kiinduló28 Gyáni, 2002. 26. 29 Kaposi, 2002. 30. 270
