Kincses Katalin Mária – Tuza Csilla: Céhtörténeti kutatások és számítógépes adatbázis. Levéltári Közlemények, 85. (2014) 263–287.
Kincses Katalin - Tuza Csilla: Céhtörténeti kutatások és számítógépes adatbázis Kritika, módszertan, továbblépési lehetőségek az elmúlt évtizedben A kutatásokat összegző Dóka Klára 2001-ben a szimpóziumon megállapította azt is, hogy amikor 1994-ben nyolc éves szünet után a kézművesipar-történeti munkabizottság ismét összeült, a résztvevők még a korábbi, társadalomtörténeti megközelítésű vizsgálati szempontok folytatása mellett döntöttek. Ugyanakkor „egyre világosabbá vált..., hogy ez a téma kimerült, hiszen 1990 után a társadalomtörténet kutatói nem a hajdan volt kézművesek viszonyai iránt érdeklődtek." Majd hozzátette: „Domonkos Ottó helyesen ismerte fel, hogy a továbblépés csak új, eddig mellőzött, feltáratlan témák kiválasztásával lehetséges."23 Gyáni Gábor ehhez kapcsolódva több mint egy évtizede, ugyanezen a 2001. évi, X. szimpóziumon több problémát és továbblépési lehetőséget is megfogalmazott. Jelezte a kiadványok „szamizdat" - jellegű, lokális fórumokon való megjelentetése - mint technikai és tudományszervezési probléma - mellett azt is, hogy a kézművesipar-történeti kutatások tudományos beágyazottsága a gazdaság-, város-, társadalomtörténethez, valamint a központi intézményeket képviselő testületekhez, egyetemekhez, és az Akadémiához hazánkban „soha sem volt igazán tökéletes." Nem kerültek be az eredmények a tudományos közgondolkodásba,24 mert a szakma, a kutatás belterjessé vált: nem kereste, illetve nem kielégítően kereste a kapcsolatokat „a hazai professzionális, a főáramot képviselő társadalomtörténeti műhelyekkel".25 A megállapítás, úgy véljük, csakis a már leírt nemzetközi tudományos életben való aktív részvétel utáni időszakra érvényes, vagyis az 1990-es évek közepétől kezdődő, és hozzá kell tennünk, napjainkig is eltartó időszakra vonatkozóan. Gyáni Gábor ezzel egyidejűleg megállapította azt is, amivel egyet kell értenünk, hogy a kézművesipar-történeti kutatások lemaradtak arról az európai paradigmaváltásról, melynek lényege, hogy a társadalomtörténet a harmadik évezredben már a kultúra fogalmára összpontosít, és nem szűkül le a struktúratörténetre.26 A kritikai észrevételeket a szakma igyekezett elfogadni, és a Szulovszky János által szerkesztett „A magyar kézművesipar története" címet viselő kötet - mely hatalmas szerzői gárdát vonultat föl és angolul is megjelent - 2005-ben már részben ennek kívánt megfelelni.27 Úgy véljük, ezen a ponton, illetve Gyáni Gábor kritikai észrevételei és módszertani megfigyeléseinek összekapcsolásával érkeztünk el a céhes kutatások egyik aktuális kulcskérdéséhez. Továbblépésként ugyanis nemcsak olyan konkrét, a mai, korszerű társadalomtörténeti szempontokhoz kapcsolható kutatási szempontokat, ötleteket adott, mint például, hogy valaki identitását nem csak foglalkozása szabja meg, hanem például az is, hogy milyen kapcsolat fűzi össze 23 Dóka, 2002.16. 24 Gyáni, 2002. 23. 25 Gyáni, 2002. 25. 26 Uo. 27 Szulovszky, 2005. Lásd a 10. oldal megállapításait és a 10-11. oldalon felsorakoztatott támogatói gárdát, szakmai kapcsolatokat, elsősorban az MTA Néprajzi és Művészettörténeti Kutató Intézetével, valamint Történettudományi Intézetével. 269
