Károly István: Előzetes egy demográfiai-statisztikai számítógépes adatfeldolgozó rendszerhez. Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. 21–30.

Az anyakönyvek mellett a következő legfontosabb adatforrás-csoport a különféle conscriptiok, a feudális kori összeírások. Számszerűleg és minőségileg is jelentékeny adattömeget nyújtanak. Ennél sokrétűbb forráscsoportot nehéz lenne találni, egy ilyen jellegű munkánál nem is dolgozható fel az összeírások teljes tartalma, csak néhány rovata. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Tolna megyei Levéltár mintegy 15 folyóméternyi conscriptioja kb. 1500 Medinára vonatkozó nevet és ennél lényegesen több demográfiaigenealógiai jellegű adatot szolgáltatott 1703 és 1848 között. Minden olyan összeírást kutattunk, amely összesítő adatokat tartalmaz a települések népességére, vagy családnevek előfordulása várható benne. Sajnos egy-egy összeírás fajtát ugyanolyan rovatokkal maximálisan 2-3 évtizeden át készítettek, de gyakoriak a csak egyetlen alkalommal készültek is. A legtöbb használható adatot a nemtelenek (ignobiles) összeírásai adták. Ezt az összeírás típust az adó megállapítása céljából készítették. Hasonló okból készült az Adózók összeírások is. E két típusból nyertük a névanyag jelentékeny részét és ugyanakkor értékesebb részét, mert az adózók összeírásai 1715—1739 között szinte hiánytalanul megvannak, a nemtelenek összeírásaiból az első adat 1732-ből származik, majd ezek is kisebb-nagyobb hiányokkal 1848-ig folyamatosak. Az Adózók összeírásai 1780-tól egy újabb sorozatban szintén 1848-ig folyamatosak, de ezek már csak összesítő jellegű adatokat tartalmaznak a községre, névanyagot sajnos nem szolgáltat. Az Adózók összeírások családnév adatai különös jelentőséggel bírnak, mert jóval a görögkeleti anyakönyvek megindulása előtti időszakból származnak, de a más vallásúak genealógiai adatainak értékelésénél is módosító szerepet játszhatnak. A nemtelenek összeírásai feltüntetik a különböző mesterséget folytatókat, összesítő adatokat is adnak a településen lakó inquilinusok, subinquilinusok, kézművesek, haszonbérlők stb. számáról, a rovatok feltüntetik vagyonukat és adójukat. E rovatok sokat vitatott torzításaival és forrásértékével nem célunk foglalkozni. Az ismertetettnél lényegesen több adatot tartalmaznak az Adózók összeírások. Az „első sorozatban", 1713—1753 között kisebb módosulásokkal a rovatokban feltüntetik a családfő nevét, házasságban él-e, gyermekei számát, majd számunkra pillanatnyilag érdektelen vagyoni helyzetet feltáró adatok következnek. Az 1780-tól meginduló „második sorozat" demográfiai, község- és gazdaságtörténeti szempontból érdekesebb — jóllehet, neveket nem tartalmaz —, mert rovatai részletesebbek és differenciáltabbak. A feldolgozásra kerülő rész a jogállást, aló évnél idősebb fiúk, majd lányok számát, a testvérek, zsellérek, lakók, szolgák és szolgálók számát tartalmazza. E két, hosszabb idősort átfogó összeírásfajtán kívül még többféle, kisebb-nagyobb jelentőségű conscriptioból származnak adataink. Az újrafelosztás (repartiones) összeírása 1716-ból, 1717-ből és 1726-ból nyújt a jobbágyok számára, jogállására és gyermekeik számára adatokat. 1727-ből és 1754-bŐl a marhadögvész összeírásai szolgáltatnak 40 nevet, 1747—48-ban a bábák összeírásában található egyetlen név Medinára vonatkozóan. Kilenc név került elő 1771 — 1782 között a ménlovak és a méhek összeírásaiból. Az 1843-ban, 1845-ben és 1847-ben készült községek szerinti nemesek összeírásaiból további adataink származnak. Az ugyancsak a 19. század első feléből származó (1804 1846) himlőoltások összeírásai már jelentősebbek. Megismerjük belőle a község fél-másfél éves 24