Károly István: Előzetes egy demográfiai-statisztikai számítógépes adatfeldolgozó rendszerhez. Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. 21–30.

Lehetőség nyílt volna egyes olyan családok kiválogatására, mint például a Bonnyai, vagy Pákozdi, melyhez hasonló nevűek Kölesden és az egyéb filiákon nem laktak, de ezzel a módszerrel nem tudtunk volna megfelelő eredményt elérni, a teljességre törekvés biztos, hogy itt meghiúsul, a Kiss, Kovács, Mészáros, Horváth, Nagy stb. családok esetében. Ezért más módszerhez kellett folyamodnunk. Az egyik elgondolásunk az volt, hogy összeállítunk egy listát ábécé rendben, mely tartalmazza valamennyi kérdéses családnevet, de így sem juthatunk hibátlan eredményre, mert a másutt élő hasonló nevű családok így is bekerülnek az adatok közé, valamint ez túl időigényes és fáradságos módszernek tűnt. Végül is csak az a megoldás kínálkozik, hogy minden válogatás nélkül ugyanúgy fel kell venni 1787-ig valamennyi halotti adatot, mint a medinai anyakönyvek esetében. Majd csak később, a feldolgozás egy bizonyos szakaszában, a családfák összeállítása után, de legalább egy ember adatainak egy sorba rendezése után lehet majd biztonságosan kiválogatni a számunkra szükséges adatokat a nem medinai népességre vonatkozók közül. Ez a válogatási módszer sem fogja 100%-osan megoldani a halotti adatok szétosztályozását, mert csak abban az esetben szolgáltatja a szükséges adatot, ha a kérdéses személy születési adatával már rendelkezünk. De mi történjék abban az esetben, ha a már felnőtt, vagy akár még gyermekkorukban beköltözők származási helyét, így születési anyakönyvi bejegyzésüket sem sikerül felkutatni? Véleményünk szerint nem követünk el hibát, ha olyan módon próbáljuk meg ezeket a halotti adatokat felkutatni, hogy az életkor elsődlegességét szem előtt tartva meg kell vizsgálni azt is, hogy a kérdéses családban fellelhető-e olyan születési adat, amely egyértelműen Medinára vonatkozik. Bár az életkor figyelembe vétele ilyen szempontból újabb akadályt jelent, mert a kölesdi anyakönyvek csak a minimális adatokat tartalmazzák sok helyütt éveken át: a gyermeknél csak ritkán írják ki az életkort, sőt a gyermek neve is elmarad, csak nemét jelzik. A felnőttek esetében gyakoribb az életkor feltüntetése, főleg a férfiak esetében. A felnőtt korban elhalt nőknek általában nem írták ki a nevét, csak a férjét és a „felesége" bejegyzés utal a halottra. Ahol ennyire hiányosak az adatok, valószínűsítésre kényszerülünk, elképzelhető, hogy több esetben a közvetlen egyenes ági ascendensek sem lesznek teljes biztonsággal megállapíthatók, már csak azért sem, mert arra is számítani kell, hogy több esetben olyan problémával kerülünk szembe, hogy a gyermek halotti adatát megtaláljuk, de a születési anyakönyvbe elmulasztották felvenni. Ugyanakkor egy további hiányosságot sem lehet figyelmen kívül hagyni: az olyan személyek, akik házasságban nem éltek, vagy házasságukból gyermek nem származott és nem Medinán születtek, egyéb forrásokból nem azonosíthatók, vagyis a halotti anyakönyv mellett kiegészítő adatot nem találunk, megvan a veszélye, hogy a feldolgozásból kimaradnak. Ez a feltétel természetesen csak abban az esetben teljesül, ha sem származási helyük, sem házasságkötési adatuk nem ismert. Ha fenn is áll a vázolt probléma veszélye, a település lakosságának csak olyan töredékét érinti, melyet elhanyagolhatónak tekinthetünk. Az anyakönyvek hiányosságaira a későbbi időszakban is számítani kell - még talán 1895 után is. Felekezetenként eltérő forrásértékük, más-más rovatokat tartalmaznak, formájuk és tartalmuk — a görögkeletit kivéve — gyakran módosul. Még az állami anyakönyvek sem tüntetik fel például az elhunyt születési helyét az 1920-as évek elejéig 1905-től! Ezeknek a kisebb és bizonyára sokkal ritkábban előforduló hiányosságoknak a túlnyomó része a feldolgozó rendszer korrekciós lehetőségeinél fogva pótolhatók lesznek. 23