Haraszti Viktor: Digitalizálás a gyakorlatban. Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. 3–18.
A jövőre nézve elsődleges feladatnak tartom a levéltári alkalmazásnak megfelelő, irat digitalizáló szoftverek tesztelését, levéltár-szakmai szempontú értékelését. Meg kell határozni, milyen szempontok szerint kell felépülni egy digitalizált állomány adatbázisának, a jelenlegi felhasználói (kutatói) igények és a levéltári szempontok minél szélesebb körű tapasztalatainak felhasználásával. Kellően rugalmas szoftver használatával jó kompromisszum érhető el a szoftver készítői és a levéltári felhasználók közt. Ugyanakkor lehet, hogy bizonyos dolgokról, amelyek ma erősen tartják magukat, le kell mondani. Nem biztos, hogy célszerű egy nagy, egységes, a hazai levéltárak egész iratanyagát átfogó rendszerben gondolkodni és csak ebből az irányból elindulni, mert ez ugyanolyan kudarcokhoz vezethet mint az elszigetelt, egyéni kezdeményezések.2 Az egyéni kezdeményezések koordinálását, a szakmai tapasztalatok mainál sokkal szélesebb körű cseréjét e téren ugyanakkor — levéltári és szakfelügyelői tapasztalataim alapján — elengedhetetlennek tartom. Az elektronikus dokumentum hitelessége A hitelesség kérdésével is foglalkozik a Levéltári Szemlében megjelent tanulmány, itt azonban érdemes némi kiegészítést tenni. A papíralapú adathordozók hitelességét több minden biztosíthatja: saját kezű aláírás, bélyegzőlenyomat stb. Ezek megléte vagy hiánya esetén beszélhetünk jogi értelemben teljes bizonyító erejű közokiratról, magánokiratról ill. bíróság által szabadon mérlegelhető bizonyító erejű magánokiratról. A hitelesség biztosítását csupán elektronikus irat formájában létező dokumentum esetén is biztosítani kell és erre szerzők által hiányolt megfelelő törvényi szabályozás meg is született: az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. tv.30 A törvény meghatározza az elektronikus dokumentum, az elektronikus irat és az elektronikus okirat fogalmát, az elektronikus aláírás formáit, amelyekhez más-más joghatást fűz. (Egyszerű elektronikus aláírás, minősített elektronikus aláírás és fokozott biztonságú elektronikus aláírás.) A törvény lehetővé teszi ill. előírja a hitelességet biztosító elektronikus idöbélyegzö használatát is. Bár célszerű lenne a szabályozást, annak kihatásait részletesen is ismertetni, jelen keretek ezt nem teszik lehetővé. Annyit azonban le kell szögezni, hogy ha csupán elektronikus formában létező okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyez el, akkor a Polgári Perrendtartás módosítása alapján teljes bizonyító erejű magánokirat jön létre, amelynek materializált formája nincs.31 A jogszabály rendelkezései alapján mód nyílik arra, hogy a papíralapon létező dokumentumok digitalizálásával és előírt hitelesítésével az eredetivel megegyező jogbiztosító értékű dokumentum legyen előállítható. Az elektronikus aláírás és a digitális időbélyegző a kor jelenlegi technikai Pl. Németországban sem történt meg azonnal az egyedül üdvözítő modell kiválasztása és ezt nem is tartják elengedhetetlennek. KÖRÖSMEZEI ANDRÁS-NÉMETH ISTVÁN-TUZA CSILLA: AZ informatika alkalmazása a Németországi levéltárakban. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. sz. 53-59. A szabályozás jórészt az Európai Parlament és a Tanács 1999/93/EK sz., az elektronikus aláírások közösségi programjáról szóló irányelvének megfogalmazásait követi. L.: Európai Közösségek Hivatalos Lapja, 50. (2000) Í3. sz. 2000. január 19. 1952. évi III. tv. a polgári perrendtartásról, 195-199. §-ok. 11
