Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Rácz György: Digitalizálás a levéltárakban. Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. 3–18.
Valószínűleg a rendezettségből eredő kutatási nehézségek okozzák azt, hogy a levéltárak szinte soha nem vállalkoznak bonyolultabb struktúrájú anyag digitalizálására, hanem megmaradnak az egyszerűbbek mellett (pl. anyakönyvek, gyűjtemények számrendben stb.) 3. 4. Hitelesség A hitelesség már az analóg másolatoknál is problémát okozott, pedig ezek némelyike, pl. a mikrofilm, bizonyos tekintetben szinte hamisíthatatlan (egy tekercsből nem lehet észrevétlenül kiemelni vagy oda betenni egy felvételt, egy felvételen belül nem lehet manipulálni egy irat szövegét). Különböző országokban különböző szabályozások születtek, a nemzetközi irányzat az volt — ehhez igazodott Magyarország is —, hogy ha a készítő szervezetnél a másolatok létrehozásának folyamata hitelesen dokumentált, akkor jó esély van arra, hogy a bíróság az eredeti hiányában is hitelesnek ismerje el a másolatot. A hitelesség kérdése azért is vetődik fel élesen, mert a digitális iratok már most sokkal elterjedtebbek, mint pl. a mikrofilmek voltak valaha. A legnagyobb gond a digitális másolatokkal, hogy a legnagyobb mértékben manipulálhatók, és a beavatkozásnak közvetlenül nem marad nyoma. Bár még semmi sem dőlt el a szabályozásban, valószínűleg a jogi megoldás követni fogja a mikrofilmes modellt, azaz közvetett módon, a létrehozási folyamat megfelelő — főként automatikus — dokumentálásával próbálják megteremteni a digitális másolatok hitelességét. A levéltárakat a hitelesség problémája a saját iratokról készült másolatok esetében nem nagyon érinti, hiszen az eredeti iratok megmaradnak, így azokkal lehet bizonyítani. Teljesen más lesz a helyzet ha megkezdődik az elektronikus iratok átvétele a szervektől, mert itt ezek lesznek az eredetiek. Addig azonban biztosan megszületik a megfelelő törvényi szabályozás. 3. 5. Rendszer Informatikai alapszabály, hogy a digitális információ csak rendszerben érvényesül kellően, ha nem így van, akkor az elszigetelten működő fájlok, táblák, képek a mennyiségi növekedéssel arányosan növelik a káoszt. Az előzőekben elmondottak is érintették a rendszer szükségességét (elektronikus segédlet) de csak az egyes irategyüttesek szintjén. A rendszert azonban magasabb szinten is meg kell valósítani, ami esetünkben azt jelenti, hogy a létrejövő „intelligens" vagy képi digitális információkat a levéltár informatikai rendszerének integráns részeivé kell tennünk. Ha már van ilyen rendszerünk, akkor ahhoz kell illeszteni a digitális információt, ha nincs, akkor azt még a digitalizálás előtt ki kell alakítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adatbázisokat, elektronikus segédleteket (velük a digitális másolatokat) össze kell kapcsolni, és lehetőleg egységes keresőrendszerrel kell az egészet ellátni. 3. 6. Minőség A digitális képek minőségben még messze elmaradnak az analóg képektől. A legfontosabb minőségi mutató az élesség, amit a mikrofilmnél vonalpár/mm értékben 8
