Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.

donképpen ingyenes munkaerőként használják a levéltári dolgozókat.) A közlevéltáraknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez, de ezt úgy kell csinálniuk, hogy a közszolgáltató funkciójuk nem kérdőjelezhető meg. Ez egy kényes egyensúlypont, aminek megtalálása nem egyszerű feladat, csak kísérletezések és tisztázó etikai viták útján lehet eljutni a megoldásig, ami nagyon sürgető, mert az információs társadalom a feszültségeket ugrásszerűen megnöveli. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy a levéltáraknak új területekre kell merészkedniük (pl. PR, arculatformálás), számos eddigi tevékenységüket, álláspontjukat felül kell vizsgálniuk, és ahol szükséges, ott változtatni kell. Tudomásul kell venni, hogy a pénzforrásokért — az államiakért is! — kendőzetlen verseny folyik az érdekcsoportok között, és ebben a versenyben az kerül jobb pozícióba, aki több eredményt tud felmutatni és jobban tudja eladni magát. Az informatika egyszerre eszköz és elérendő cél a versenyben. 6.1. Arculatformálás Egy jól működő intézmény esetében az alkalmazkodás első lépéseként ki kell dolgozni a levéltár PR-stratégiáját, majd „kiterjedt arculatát", azaz az intézmény teljes működési területére, minden külső és belső vizuális megnyilvánulására vonatkozó arculattervét (védjegy, emblémák, piktogramok, logotípia a levéltár honlapján, levélpapírján, borítékján, dolgozói névjegyein, belépő és azonosító kártyáin, hirdetésein, publikált éves jelentésein, hírlevelein, plakátjain, prospektusain, katalógusain, reprezentatív kiadványain stb.), méghozzá nem műkedvelő levéltárosok házilagos próbálkozásai révén, hanem hivatásos dizájner(ek) bevonásával. A levéltár ezeken keresztül jelenik meg a felhasználók előtt, és ha a róla alkotott kép érdekes, vonzó, valamint el is jut a felhasználókhoz, akkor végre kiléphet az ismeretlenség homályából, és potenciális felhasználók tömegeiben keltheti fel az érdeklődést. Egyébként ez a költségvetési pénzek megszerzésének egyik módja: ha a levéltár eredményeket mutat fel, pontos statisztikai kimutatással támasztja alá a vele szemben jelentkező nagyarányú felhasználói érdeklődést, bizonyítva ezzel saját fontosságát, akkor az állam nem utasíthatja el kézlegyintéssel az állampolgárok igényeinek kielégítését célzó kéréseit. Ugyanakkor fölösleges arculattervezésről beszélni addig, amíg a levéltár nem dolgozza ki az intézményi filozófiáját és — ennek szolgálatába állítva — hatékony személyzeti politikáját, illetve nem igazítja a szervezeti és működési szabályzatát, belső ügyviteli rendszerét és vezetési stílusát a kor követelményeihez. Mindez a gyakorlatban a munkaerő humánus de céltudatos szelekcióját, az intézmény céljának és a dolgozók feladatköreinek pontos meghatározását, feladatorientált tréninget, folyamatos ön- és továbbképzést, a feladat megértésén alapuló elkötelezettséget, motivációt, mérhető teljesítményeket, szigorú monitoringot és számonkérést, rendszeres dolgozói visszajelzést és teljesítmény-arányos javadalmazást jelent. 33