Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.

Sok levéltár őriz hasonló típusú anyagot, anyakönyveket, közgyűlési iratokat, urbáriumokat, összeírásokat, térképeket (egy ilyen projektet szándékozik elindítani az MLE) stb. Ezek közös feldolgozása (adatbázisban és digitális fakszimile képben) megsokszorozná a saját adatállomány hatásfokát, különös tekintettel a fentebb említett párhuzamokra és átfedésekre. Minőségileg némileg más együttműködést jelentenének a modellszerű feldolgozások. Például a megyei vagy városi közigazgatási szervekben rengeteg a közös elem, ezek általános (modellszerű) leírását minden önkormányzati levéltár fel tudná használni, és ha ehhez hozzáteszi a saját, egyedi adatait és kiegészítő információit, akkor komplett és igényes leírással tud szolgálni a kutatóknak. Közös projektek eredményeként lehetőség nyílna arra, hogy a levéltárak adataikat, de akár digitalizált irategyütteseiket is egységes on-line adatbázisokba olvasztva szolgáltassanak adatokat a külső felhasználók számára, de említhetjük a közös kiadványokat is, hiszen az adatbázisok logikus forrásai a publikációknak. Az összefogások lehetnek országos méretűek, de alacsonyabb szintű (pl. regionális) vagy tematikus kooperációk is hasznosan működhetnének. 5.2.4. Képzés A levéltárak informatikai együttműködésének kulcsa a levéltárosok szemlélete és az informatikához való viszonyuk. A közös projektek csak akkor fognak megvalósulni, ha azok értelme és haszna minden érintett levéltári döntéshozó előtt nyilvánvalóvá válik. A tudatosítás legjobb eszköze a képzés, és mivel a levéltáros közösség kicsi, itt is szükséges lenne az összefogás. Egyrészt azért, mert kevés levéltárnak van — pontosabban szólva: jelenleg egynek sincs — kellő számú szakavatott oktatója, illetve megfelelő infrastruktúrája (oktató labor), másrészt mert lehetőséget kell teremteni a speciális levéltári szakanyag kidolgozására és átadására. A képzésnek szinte az összes levéltári szakdolgozót, levéltárosokat, segédlevéltárosokat, kezelőket érintenie kellene, és nem csak alapszintű hardver-ismereteket, valamint irodai program-alkalmazásokat lenne szükséges oktatni — ezt bármely magáncég meg tudja tenni —, hanem kimondottan levéltári informatikát is, elméleti kérdésektől kezdve adatbázis-kezelésen, digitalizáláson keresztül honlap-készítésig bezárólag. Nagymértékben növelné a siker esélyét, ha az oktatási tematikában sikerülne szakmai konszenzust elérni. 6. Piaci szempontok, finanszírozási kérdések A piaci viszonyok komoly etikai dilemmát okoznak a levéltárosi közösségnek a rendszerváltozás óta. Vannak negatív tapasztalatok a „vállalkozó levéltáros"-sal kapcsolatban, de nyilvánvaló, hogy a piaci viszonyok elől nem lehet elzárni a levéltárakat. (Egy szemléletes példa: évek óta aktívak azok a családkutató magánvállalkozások, melyek a levéltárak infrastruktúrájára és díjmentes szolgáltatásaira építve működnek, ezek tulaj-32