Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Németh István – Rádi Péter – Reisz T. Csaba: A levéltárak helye az információs társadalomban, a levéltári anyag informatikai feldolgozása. Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. 4–36.

jelentetünk meg kiadványokat, és nyilvánvaló, hogy ezek egy hosszabb szakmai munka eredményét jelzik. A jövőben a levéltárak nem negligálhatják a kommunikációs kényszert, ha nem akarnak lemaradni az intézmények/intézménycsoportok és tudományágak társadalmi versenyében. (Ha így történik, annak érzékelhető költségvetési következményei lesznek.) Ezt elkerülendő hatékony szakmai és informatikai munkát kell végezniük, és ennek eredményét a lehető leghamarabb kommunikálni kell a világ felé. Az adatkommunikáció azonban nem egyirányú, a levéltárak nemcsak adnak, hanem kapnak is adatokat, sőt, egyre több információ már csak így érhető el. A nemzetközi kapcsolatokban az elektronikus posta (e-mail) már fontosabb, mint a telefon, a fax vagy a hagyományos levél, egyre több hír és publikáció már csak interneten olvasható. Az a levéltár, amelyik nem kapcsolódik be ebbe az elektronikus véráramba, automatikusan kizárja magát a szakmai közösség meghatározó szegmenséből. 5.7.6. Személyi feltételek, képzés Egy levéltári informatikai program megvalósításának komoly személyi feltételei vannak, és ezzel a levéltárak vezetőinek számolniuk kell. Nem kell mindent házon belül elvégezni, sok feladatot rá lehet bízni erre szakosodott külső cégekre (pl. szoftverírást, digitalizálást, adatrögzítést). A szakmai koncepció, az informatikai stratégia kidolgozása azonban nem bízható másra, ezt az alkalmazó levéltárban kell elvégezni (természetesen, tanácsot erre vonatkozóan is érdemes kérni külső szakemberektől). Ugyancsak a levéltárat terheli a rendszer fenntartása, karbantartása, az állagőrzés — ezek sok szakértelmet és napi feladatvégzést követelnek. A nagyobb közlevéltáraknak érdemes egy főállású informatikai szakembert alkalmazniuk. Informatikusok többen is dolgoznak a magyar közlevéltárakban, egy másik szakemberből azonban krónikus hiány van: olyan levéltárosból, aki alapszinten elsajátította a számítástechnikai ismereteket, és tud rendszerben gondolkodni. (Ez sokkal többet jelent, mint jó szövegszerkesztő- és táblázatkezelő-ismeret.) Minden, az informatikát átfogóan alkalmazó levéltárban kell lenni legalább egy olyan felelős levéltárosnak, aki érti mind a számítástechnikát, mind a levéltártant. Amelyik intézményben nincs ilyen, a két területet ötvöző szakember, ott kevés az esély a sikerre. Döntő fontosságú a levéltár vezetésének a magatartása. Nem elég szavakban hangsúlyozni az informatika fontosságát — ahogy most történik —, a fentiekben láttuk, hogy a gyakorlat teljesen más képet mutat. Nem kell minden vezetőnek értenie az informatikához, de az igenis megkövetelhető, hogy világos szakmai célokat alakítsanak ki, hogy megtalálják azokat a munkatársakat, akikre a program végrehajtását rábízzák, és hogy megteremtsék a sikeres megvalósítás szakmai, anyagi és munkafeltételeit. Mivel az informatika alkalmazása sok új ismeretet elsajátítását feltételezi, a levéltár dolgozóit megfelelő képzésben kell részesíteni. Közismert, hogy az informatikai ismeretek viharos gyorsasággal avulnak el, ezért a képzésnek rendszeresnek kell lennie. A nagyobb levéltári intézményekben érdemes egy oktató-laboratóriumot létrehozni, de megoldás lehet az is, ha több levéltár összefog, így egyébként meg lehet osztani a beruházás költségeit is. A rendszeres oktatásnak megvan az a haszna is, hogy egy idő után termé-29