Baracs Tibor – Cseh Gergő Bendegúz – Körmendy Lajos – Szőke Zoltán – Vánkosné Tímár Éva: Az elektronikus iratok levéltári archiválása. Levéltári Szemle, 53. (2003) 2. 3–27.

4.2.4. Adathordozókkal szemben támasztott követelmények Az elektronikus adathordozók terén is rendkívül gyors a változás és a fejlődés, ezen a téren azonban egyértelműbbek azok a technikai jellemzők, melyek alapján egy levéltár meghatározhatja az iratok hosszú távú megőrzésére, illetve levéltárba adására preferált vagy elvetett eszközöket. Az adathordozó várható élettartama, a rajta tárolt adatok stabilitása vagy sérülékenysége, az adattárolás jellege (utólag módosítható-e vagy nem a hordozó), az adott hordozóegységen tárolható adatmennyiség, valamint az eszköz elterjedtsége és az alkalmazott technológia szabvány jellege azok a fő jellemzők, melyek meghatározzák a levéltári szempontú használhatóságot vagy alkalmatlanságot. Ezek alapján a levéltárak általában a következő eszközökön vesznek át adatokat: • CD-ROM, CD-R adathordozó: a tárolható adatok viszonylag nagy mennyisége, az utólagos adatmódosítás lehetetlensége, a technológia igen széleskörű elterjedtsége, valamint a média viszonylagos időtállósága és a környezeti hatásokkal szembeni ellenálló-képessége miatt a levéltári szempontból leginkább támogatott eszköz. (Hangsúlyozni kell azonban, hogy bár egyes gyártók akár kétszáz éves adatörzési biztonságot is ígérnek termékükre, az általános ajánlások szerint átlag tízévente a CD-n lévő adatokat át kell másolni), • DAT (Digital Audio Tape), DLT kazetták: nem rendelkeznek a CD-k biztonsági garanciáival, hiszen az adatok utólag is módosíthatók vagy törölhetők róla, viszont nagyobb adatmennyiség (mely akár több tíz Gb is lehet) tárolására és szállítására kiválóan alkalmasak, (ezek az adathordozók inkább az elektronikus iratok napi mentésének eszközéül szolgálnak, a maradandó értékű iratok archiválására kevéssé használatosak), • DVD (Digital Versatile Disk): min. 4,7 Gb adattárolására alkalmas optikai lemez, mely a CD-k előnyeit egyesíti a sokkal nagyobb adattárolási képességekkel, de jelenleg nem rendelkezik olyan egységes szabvánnyal és olyan elterjedtséggel sem, mint kisebb „rokona", • ZlP-drive: 100-250 Mb közötti adat tárolására alkalmas, újraírható adathordozó, viszonylagos ritkasága és a technológia szabványainak hiánya miatt csak egyéb megoldás híján, a levéltárakkal történt előzetes egyeztetés után elfogadható tárolóeszköz, • 1,44 Mb-os floppy lemez: a rajta tárolt adatok rendkívüli sérülékenysége és csekély mennyisége miatt a legkevésbé támogatható adathordozó a levéltárba kerülő iratok átadásakor. Ennek az adathordozónak szinte egyetlen előnye a többi eszközhöz képest az általános felhasználtság és egységes technológia; levéltári iratok átvétele floppy lemezen csak egyéb megoldás híján jöhet szóba. Mivel, mint említettük, sok adathordozó esetében az alkalmazott technológia nem szabványos, esetleg több szabvány létezik párhuzamosan, ezért az iratképzöknek minden esetben konzultálni kell az illetékes levéltárral az adott iratkezelési funkciókhoz leginkább alkalmas elektronikus adathordozó használatáról. 26