Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Segédletek

ez pedig non szóLgálje 02 iratvédolnot. Csak példaképpen említhetjük, hogy a kúriánál a "hatahaskodás" cinssó alaxt mulatózott perek tizennégyféle bünoscloknénnyel kapcsolatosak , A váraegyoi levéltárak - habár egyik-násik negyében nár a XIV. században kés-ltonok lajstromot - nint mondottuk -, a XVIII. századig rendezetlenek. Az 1723. évi 73. tc. a levéltár befogadására alkalmas negyeház építését rendeli cl, s gyakorlatilag az üléc? jegyző kCny ve ken kivül, amelyekbe a kor szokásának magfelelően iratokat is boná— soltak, addig más iratot sokhelyütt meg sen őriztek. A városok - minthogy kiváltságaikon féltékenyen vigyáztak, s kereskedelmi szabadságuk védeleiében állandóan okiratokra támaszkodtak - nár a XV. században jegyzékelik legfontosabb irataikat, S bár a korai időkből birósági jegyzőkönyvek, céhszabályzatok, végrendeletek is maradtak reánk, ezek lajstromozását és nutatózását csak a XVIII. század végén, felsőbb rendelkezésre hajtják végre. A biróságok ügyviteli irataiknál korán rátérnek az iktatásra, s ezzel kapcsolatban a segédkönyvek készítésére A perekről a felperesok rendjében készítettek lajstromokat, gyakran a folyó szánok rendjében mutatókat, vezettek ezenfelül perfelvételi jegyzéket, perjegyzéket. A váIllalatok legfeljebb a működési joggal összefüggő iratokat, valamint a 'kereskedelmi szerződéseket, tehát az üzletmenet szempontjából legfontosabb iratokat jegyzékelik, nutotózzák, logtöbbnyire a sokkal könnyebben kezelhető kartotékrendszer!ormajában. Külön segédleteket általában nem készitenek, irataikat nemegyszer az üzletfelek betűrendjében csoportosítják, s igy a szükséges irat minden