Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

osopoaM»oc.itjuk: mindon esetben csak középszinten rendez­tünk. Ha egy ku^«-**+-cXf-^lo.ppw4o.+o ö <.3^4ás»> =lyo+*á«A voad­szerben levő iratokat alapszámig, vagy alapszámon belül ik­tatószánig rendezzük, mindkét esetben osak középszinten rendeztünk. Évrendézett iratanyag általában középszinten rendezettnek tekintendő, de ha. az egyazon évből származó iratanyag két-három iratcsomó terjedelmű, tehát a legki­sebb raktári egységnél - az iratosomónál - nagyobb, gya­korlatilag szintén középszinten rendezett, holott ilyen esetben meghatározott egyes iratoknak a kutatók rendelke­zésére való bocsátása egyáltalában nem egyszerű és gyor­san' lebonyolítható feladat. Minthogy a földszinten rendezettség kevéssé teszi használhatóvá, kutathatóvá az iratanyagot, a darabszin­tü rendezettséget pedig csak különleges értékű iratanyag­nál tűzhetjük ki oélul, általában középszinten rendezünk. Az iratanyag forrásértéke, jellege szabja meg azután azt, hogy adott esetben a középszinten milyen mélységig ren­dezzük az anyagot, vagyis például adott esetben a fentebb emiitett lehetőségek között melyiket választjuk. Minden középszintű rendezésnek első fázisa annak megállapítása, hogy az iratokon vannak-e olyan jelzetek, amelyek irattári kezelésre, rendezésre, lajstromozásra utalnak. Ha ilyeneket találunk az iratokon, akkor vizs­gálnunk kell, hogy a jelzeteknek megfeleő irattári se­gédkönyvek /iktató, mutatókönyvek/ vagy lajstromok van­nak-e, mennyiben teljesek, mennyiben használhatok, Elő­fordul, hogy az iratokon két vagy több jelzet van, s i­lyen esetben azt a rendszert állítjuk vissza, amelyiknek megvannak a segédkönyvei, illetőleg amelyikhez használna-

Next

/
Thumbnails
Contents