Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

rendezzük, az fondszintig rendezett. Barabszintü rendezésnek nevezzük, ha minden egyes i ratot önálló egységként kezelünk; s meghatározott elvek a lapján egyenként vesszük nyilvántartásba, egyedi jelzettel látjuk el, vagyés egyenként lajstromozzuk, sorszámoz zuk azokat, s minden egyes darabhoz segédlet készül. Az egyedi jelzetelésnek a biztonságos megőrzés szempontjából van igen nagy jelentősége, harabszintü rendezésnek nevezzük azt az eljárást is, amikor az ügyiraton belül az ügyiratdarabok nemcsak sor /iktató/ szám szerint következnek egymás után, hanem a sor /iktató/ számon belül az egyedi iratok is jellegüknek megfelelően fi - keletkezési - sorrendben vannak. Például egy ügyiratdarabon belül a beadványnak elsőbbsége van az elintézés-fogalmazvánnyal szemben, egy számadástest mellékletei a rajtuk lövő jelzetek alapján vannak sorrendben: vagyis ha az iratok ugy következnek egymás után, hogy ha beköttetnénk őket, folytatólagos olvasásuk elé semmiféle akadály nem gördülne, A fond-és darabszint között gyakorlatilag elég különböző rendezési eljárásokat nevezünk középszintű rendezésnek, amint erre a Levéltári Igazgatóság 95471/1970. XVIII. sz, rendelete is utal. Az a meghatározás ugyanis, hogy a középszint a legkisebb raktári egységen /csomón, dobozon stb./ belül a legnagyobb levéltári egység, tág lehetőségeket rejt magában, Mert ha például egy levélgyüjteményen belül a leveleket csak címzettek vagy levélírók szerint csoportosítjuk; ha oimzetteken belül levélírók szerint tagoljuk; ha ez utóbbinál az egyazon levélírótól származó levelekot évek, sőt hónapok szerint