Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

hogy az iratképző szervek rendezett állapotban tartoznak a levéltárnak átadni irataikat, továbbra is számitani le het arra, hogy veszélyeztetettség esetén a levéltárak kénytelenek lesznek rendezetlen állapotban átvenni iratanyagot. Intézményektől nagyon sokszor, családoktól vagy személyektől pedig majdnem mindig teljesen rendezetlen állapotban veszik át a levéltárak az iratokat, s ezen re lül maguk a levéltárak jelenleg is tetemes mennyiségű re dezetlen iratanyagot őriznek, s igy a rendezés a levéltá rak többségének még sokáig legfőbb feladata. A rendezés szerteágazó és sokszintű munka, viszont az a követelmény, hogy a levéltári őrizetbe kerültiratanyagot minél rövidebb idő alatt hozzáférhetővé kell tennünk, azt is jelenti, hogy a feladatot minél egyszerűbb eszközökkel kell elvégeznünk. Vagyis kénytelenek vagyunk nem egyszer olyan felállítási rendet kialakítani, amelyről eleve tudjuk, hogy megváltoztatásra szorul, azaz az iratanyagot későbbi időpontban tovább, illetve át kell rendeznünk. Minden rendezési munkának azzal kell megindulnia, hogy részletesen tanulmányozzuk az iratanyagot létrehozó szerv, család, személy életét, működését, hatás- és illetékességi körét, közéleti, társadalmi szerepét. Még kell ismernünk az iratanyag létrejöttének Összes körülményeit, vagyis tudnunk kuli a rendezés megkezdése előtt, hogy milyen jellegű iratokat kell annak tartalmaznia. Nyilvánvaló, hogy egy bank iratanyagában más jellegű iratok lesznek, mint egy gyárvállalotéban, egy nagybirtokos iratanyaga eltér egy politikusétól. Természetes, hegy az előzetes feltételezéseket mind pozitív, mind negativ irányban az iratanyag a maga valóságában módositani fog-