Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Rendezés

Rendezés A rendezési munka során a levéltár az őrizetében levő levéltári anyagot a kutatásra való alkalmassá tétele érdekében feldolgozza, vagyis fondókra tagolja és cinekkel látja el, majd a fondókat áSllagokra bontja, illetőleg levéltárakba vonja össze, majd fondókon és állagokon belül az iratanyagot ugy csopertositja, hogy az egyes darabok rendje megfeleljen a legkedvezőbb őrzési feltételeknek, s bármelyik irat, valamint a vele összefüggő iratok gyorsan és egyszerűen megtalálhatók legyenek. /Vö. LÜSZ. 71, § a/, o/, illetve 79. § /3/ bek./ A különböző iratképző szervek - amint azt az előző fejezetben ismertettük - a napi ügyviteli szempontoknak megfelelően a legkülönbözőbb módon kezelik irataikat, s a kialakított rendszereket az irattárak vagy változatlanul hagyják, vagy - ugyanosak az iratképző szerv ügyviteli érdekeinek megfelelően - átalakítják. Kétségtelen, hogy az irattári rendszer mindig az iratképző szerv, s nem a levéltár tudományos igényeinek kielégitését szolgálja, s ennek megfelelően a harminoas években az volt a magyarlevéltárosok felfogása, hogy az irattárat vagy annak részeit tudományos rendszerbe foglalni nem lehet, annak mindig a közigazgatási rendszeren kell alapulnia. Ám non tagadták azt sen, hogy lehetne olyan irattári rendszert bevezetni, anely összefüggőbb iratcsoportokat alakit ki, több rendszerességet valósit meg és az iratok kezelését könnyebbé, tudományos használatukat pedig egyszerűbbé és eredményesebbé tenné. Habár az 1969. évi 27. tvr. végrehajtási utasitása