Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

külön-külön kell kezelni, ám a fondókon belül az iraté.:..t tárgyi sorozatokba, logikus irányelvek alapján kivánta rendeztetni, Provenienoia elv A fondók felbontatlanságának elmélete, amit a provenienoia elvének nevezünk,.ettől kezdve egyre nagyobb tért hódított. A berlini Gebéines Staatsarchiv 1881, évi szabályzata márfnemosak a fcndok épségben tartását'írja elő, hanem azok irattári rendszerének változatlan fenntartását is. Az 1898-ban megjelent Handlelding szerzői, Mueller, Peith és Pruin ezt az elvet világszerte ismertté tették, amit azután az 1910, évi brüsszeli nemzetközi könyvtári és levéltári kongresszus is elfogadott. A magyar levéltárakban azonban ettől az elvtől eltérő felfogás gyakorlati érvényesülését is tapasztalhatjuk. Az egyik az Országos Levéltár JJiplomatikai Gyűjteményének első több mint 24 000 darabja. Pauler Gyula - az Árpádk r nagy történetirója - ugyanis <ÁZ Országos Levéltárban őrzött különböző fondókból, állagokból az 1526 előtti okleveleket kigyűjtötte, s belőlük, provenienciára való tekintetnélkül, egy gyűjteményt alakit ott, mégpedig az oklevelekben emiitett vagy átirt legkorábbi oklevél időrendjében. A Diplomatikai Gyűjtemény később kiegészült, ma már több mint 107 V'OO darabot tartalmaz, azonban 1945 után az egy-egy fondból kiemelt okleveleket egy-egy számkontingensbe sorozták, tehát a fond oklevelei nincsenek más fondok okleveleivel összekeveredve. A másik pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának gyakorlata. Egyrészt az olyan családi levéltárakat, amelyeknek egykori levéltári rendje volt, de az a Múzeum őri-