Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

zetébe való jutáskor már felbontott, a rendezésekor készült segédletek figyelmen kivül ve.ló hagyásával egyszerűen évrondezték. Másrészt pedig azokat a fondókat, családi levéltárakat, amelyeket megvásároltak vagy ajándékba kaptak, a provenienciára való tekintet nélkül egy nagy évrendi sorozatba, azugynevezett Törzsanyagba olvasztották, amelybe kerültek a pár, de néha több ezer darabból állott fondtöredékek és olyan iratgyü jteménye k, amelyek önmagukban is több levéltárból, fondból származtak. I proveniencia elvnek az a német és holland megfogalmazása, hogy az iratokat abban a rendben kell megtartani, amelyben azok a levéltára kerülés előtt az irattárban voltak, túlzott. Nincs ugyan külön irattári és levéltári szemlélet, azonban a szabad proveniencia elve alapján a levéltárnak joga, hogy az iratanyagot átcsoportosíthatja, az átvett iratanyag irattári rendszerét egy másik, akár a legmodernebb decinolis rendszerrel helyettesitheti . Gyakorlatilag tehát a korábbi, francia megfogalmazást fogadja el a provenienoia elvéből:.a fondok megbonthatatlanság af. S ez ma már világszerte a levéltárosok állásépontja. A Szovjetunióban az elvet ugy fogalmazták meg, hogy a fondok oszthatatlanságának elve a történelmiség alapján érvényesül. Ez alatt azt értik, hogy az egyes iratok /iratcsöpörtök/ keletkezésével kapcsolatos történelmi körülményeket és az anyag specifikus sajátosságait figyelenbe veszik. Ha a fondban más fondhoz tartozó anyagot találnak, akkor tanulmányozzák a fondból való kiemelés lehetőségét.