Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

A levéltárrendez és kérdése éppen az abszolutisztikus uralkodók elgondolásainak visszahatásaképpen kerül be a. felvilágosodás korának irodalmába, amely a világ uj be­rendezését hirdetve, az iratokat is az elképzelhető tár­gyak logikus rendszerezése utján tárgyszerinti sorozatba kivánta összevonni, Igy azután az ancien regime-nek a pá­rizsi központi levéltárban Összevont hatalmas anyagát a levéltár első igazgatója, Camus, racionális rendszerbe, az ABC betűivel megjelölt tárgyi csoportokba osztotta. Ez a rendszer - a tárgyi elv, methode par matieres, amit a pertinencia elvének is nevezünk - a XIX. század­első felében általánosan elterjedt, s benne egyre inkább esetleges és kérészéletű szempontok érvényesültek. Hatá­sát mutatja, hogy mikor a Magyar Országos levéltár felál­lításának tervét 1872-ben egy ankéton tárgyalták, a be­gyűjtendő iratanyagot "a nemzeti élet egyes ágazataid­nak megfelelően 10 "főszak"-ra /bel- és külpolitika, jog­ügy, hadügy, közművelődés, egyház, közigazgatás, pénzügy, ­család, nemzetgazdaság/ akarták beosztani, A "tárgyi elv" tarthatatlanságát a gyakorlat álltat­ta meg, s roaga a történettudomány is kárát vallotta, Mi­után a tudományok terén az organikus szemléletmód mind­inkább érvényesült, a levéltárakban is meglátták a ben­nük rejlő organikus elemet és a levéltári iratanyagot többé nem az iratuk egyszerű csoportjának, hanem gene­tikus képződményeknek, fejlődés eredményeképpen létre­jött szerves produktumoknak minősítették. Buohatel fran­cia pénzügyminiszter 1841-ben a departamentek iratanya­gának rendezésére kiadott utasításban szögezte le első­nek, hogy a különböző iratképző szervek anyagát a levél­tári fondók tiszteletbentartásával /respect des fonds/

Next

/
Thumbnails
Contents