Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

fűzött reményeket; túltagolt volt, s nem lett volna szabad országos érvényűvé emelni, Igy például a 864 rendszám egyetemlegesen a levéltárakat jelentette, vagyis a levéltárakon belül a keletkezett iratok tárgykörök szerinti elkülönítésére külön rendszert kellett kidolgozni, az Országos Levéltár például az iratvásárlásokat a tizenkettes clszámmal jelölte, s igy a 864-1246/1952 szám azt jelentette, hogy az irat az 1952- év 45. iratvásárlási ügyével kapoaolatban keletkezett. Az iratképző szervnek az adott osoport számkontingensen bolül nem volt lehetősége saját profiljának kialakítására. Az iratkezelés voltaképpen bonyolultabbá vált, minthogy megfelelően kiképzett iratkezelők sem voltak. Mindkét rendszernél a nyilvántartási kartonok nem biztosították az íratok megőrzését: ha megtartották volna az iktatókönyveket, legalább az iratok fennmaradásának ellenőrzése lehetséges lett volna. Az ügyiratok önnek következtében elkallódtak, s a nyilvántartó lap ok helytelen kezelése - amelyek egy ré ze szintén elveszett - azt eredményezte, hogy 1957 január 1-től megszüntették a cooportszámos rendszer kötelező érvényét, s ezután mindegyik Iratképző szerv azt a rendszert alkalmazhatta, amelyik megítélése szerint működésének a legjobban megfelelt. GyűjtŐEzá.mos rendszer ^WÜH»-v.. Országos intézkedésre 1963-ban került ismét sor, amikor a tanácsoknál elrendelték a. gyüjtőszámos ügyiratkezelé^ si rendszert, Eszerint -minden éy elején előre meghatározott, VVw

p a tanácsi ügyvitelben gyakorta előforduló tárgyakat egymást "

H

V

U<

^ követő iktatószámok alatt iktatják. A ténylegesen beérkező iratokat a szóban furgó iktatószám feltüntetésével vezetett irat jegyzékre alszámokon vezetik be, s az iktató könyvben pe-