Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

Csoportszános rendszer Az 1952-ben - ugyancsak országosan - bevezetett csoportszános rendszer a Botár-féle rendszer továbbfejlesztése volt, de nár tiszta tizedes alapon. A csoportszámok nem jelöltek szenret, nem igazodtak egyetlen szerv ügybeosztásához sem. Minden szerv iratainak nyilvántartására az ügy tárgyára vonatkozó csoportszámot köteles volt használni. Az l-es kezdő számmal jelölt Gsoportok az államhatalommal és az államigazgatással, a kettessel a tervekkel, a hármassal a pénzügyekkel, a négyessel a báryászattal, kohászattal és a nehéziparral, az ötössel a könnyűiparral és építkezésekkel, a hatossal a mezőgazdasággal, a tetessél a kereskedelemmel és közlekedéssel, a nyolcassal a. szociális, egészségügyi és kulturális ügyekkel, a kilencessel a rendészettel és az igazságszolgáltatással, a 0assal a nemzetközi együttműködéssel és a honvédelemmel kapcsolatos ügyeket foglalták Össze. A csoportszámokat lehetett személyek kezdőbetűje szerint bontani, például 802 A, 802 B stb. Az ügynyilvántartólapok szerkezete azonos maradt a Botár-féle rendszerével. Ha az utóirat négynél több veit, a további számokat iratjegyzéken vezették s ilyenkor a nyilvántartókartonon az Ij betűket feltüntették. Az iratjegyzékeket eleinte a nyilvántartó kartonok mellett őrizték, később ugyancsak az iratok mellé kerültek. Mindkét rendszer egyébként lehetővé tette, hogy kisforgalmú szerveknél a rendszá/mnak csupán az első két tagját használják valamennyi, a két első számjeggyel lEghatározott tárgykörben keletkezett irat nyilvántartására . A csoportszános rendszer sen váltotta be a hozzá