Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

fel tisztán a tizedes renszerun- hanem az egyes minisztériumok: hatásköre alapján négy, illetve öttagú rendszámokat állapított meg. Egy-egy közigazgatási osztályt, egyegy tároát az első szám, a. közigazgatási alosztályt a második szám, a. köziga^gatá i csoportot a harmadik szám fejezte ki, s ez utóbbi alatt a közigazgatási alosztály oly önálló részét kllett érteni, amely legfeljebb kilenc egymáshoz hasonló közigazgatási ügykört foglalt össze, lm ebben az időben 12 minisztérium volt a miniszterelnökségen és a Közellátási hivatalon kivül, s igy a rendszer valójában 14 fő csoportot foglalt magában, amihez 10—es kezdőszámmal, öttagú rendszámokkal hozzávették, a tárcák feletti általános csoportot. Ennek volt a következménye, hogy 5 főcsoportnál nemcsak az első, hanem az első két számjegyet kellett alapul venni. /00-04 miniszterelnökség, 05-09 külügyminisztérium, 30-35 szociális ügyek, 36-39 közmunka és épitésügy, 70-75 kereskedelem, 76-79 közlekedés, 80Ő87 földmüvelésügy, 88-89 közellátás és 101-169 a tárcák feletti ügyek/ . Botár megszüntette az iktatókönyvet, helyette bevezette az ügynyilvántartó lapokat, amelyeket a rendszámok sorrendjében kezeltek. A nyilvántnrtólapok mindkét oldalán 10-10 sorszámozott, az utóiratok részére fenntartott négysoros rovatba vezették be az egyes ügyiratokat. Ha a rendszámon belül több mint hasz ügyirat keletkezett, akkor második stb. nyilvántartólapot fektettek fel. Az irattározás is a rendszámok szerint történt, minden rendszámnak egy dosszié, azon belül minden sorszámnak egy ügyirat felelt meg, s a nyilvántartó lapokat a rendszámnak megfelelő doszsziéban helyezték el.