Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT
Irattári és levéltári rendszerek
kon belül ügykörök és ezek keretébon tárgyak szerint irattároztak. Az igy kialo kitott irattári osztályokon /i'csoi— oeln/ és alosztályokon /Snbfasciceln/ - amelyek egyébként a birodalom államrendszerét tükrözték vissza megtoldva olyan ügycsoportokkal, amelyekkel csak a magyarorsági hatóságoknak kellett foglal kozniok - bílül az iratok számsorrendben helyezkedtek el. Az ugyanarra a tárgyra vonatkozó később keletkezett iratot az irattározási koron belüli legelső irathoz helyezték el /alapszám/, az azonos ügyeket, ha nem egyazon irattározási korszakon belül keletkeztek, azonban nem találjuk együtt. A szabályrendeleteket egyébként e rendszernél is külön sorozatban kezelték. Az alapszámos ügyiratkezeléssel, az irattári külön lajstromozás megszüntetésével s az uj tipusu mutatózással azonban egy modernebb iratkezelési gyakorlat alapjait vetették meg. Valójában deduktív rendszert vezettek be a hazai regisztraturák korábbi induktiv rendserével szemben . Az abszolutizmus alatt kialakult ügyviteli és irattári rendszert vették át 156? után a minisztériumok, s nyomukban a többi hivatalszervek f amelyeknek 1944-ig domináns ügyviteli és irattári rendszere volt. Bizonyos módosítások ugyan történtek: az iktatás nem minden szervnél volt központi, bevezették az osztályiktatást, különösen akkor, ha az osztályok különböző helyeken működtek, s ez már bizonyos tárgyi osztályozástjelentett. Az osztályiktatásnál az egyes osztályok az év elején számkontingenst ^A/ f ^^, kaptak: a szervnek egy évben csak egy azonos számú irata lehetett, viszont ha valamelyik osztály a részire kijelölt számontingenst nem meritette ki, akkor az iratképző szerv évi iktatószámainak sora hézagos maradt. Ha. viszont a
