Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Irattári és levéltári rendszerek

az úgynevezett aoolusa—ban helyezték el, s ezekhez külön segédleteket készítettek, amelyek az iktatószámok rendjében tartalmazzák a kiemelt mellékletekre vonatkozó adatokat. Meg kell jegyeznünk azt, hogy az iratok tárgyi öszszeiüggésein alapuló ügyviteli és irattári rendszer a magyar kormány hatósági szerveknél sem lett általános: a magyar- és az erdélyi udvari kancellária, és az erdélyi főkormányszék működése végéig megtartotta az egyszerű iktötószámos ügykezelést, amikoris minden egyes iratot az iktatószám alatt helyeztek el, s legfeljebb a borítólapon /palliumon/ jegyezték fel az elő- és az utóirat számot. Ez a rendszer mind a hivatali,ügykezelésben, mint a kutatásnál meglehetősen nehézkes, hiszen egyazon ügyre vonat ko-ó iratot esetleg 10-15 helyről /esetlegugynnannyi raktári egységből/ kell kiemelni. Ebből a korból azonban ismerünk olyan irattározási rendszert is, amelynél az irat a központi iktatóban kapott iktatószámonjkivül a megfelelő osztályon második iktatószámot kap, vagyis az iratnak két iktatószáma van. Például a Pestetics család keszthelyi központi jószágkormányzóságán az úgynevezett Direotoratusban a tört szám mai kifejezett szám nevezője a központi iktatószám, a szá láló pedig az iratnak az adott tárgykörben kapott sorszáma . Államigazgatási szervek rendszerei a XIX. században Jelentős változás következett be a. magyar államigazgatási szervek ügyviteli rendszerében az abszolutizmus idején. Elsősorban egy-három évből álló irattározási időszakokat különítettek el egymástól. Egy-egy ilyen idősza-