Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Levéltár és irattár

Levéltár és irattár Rendeltetésük, kialakulásuk A levéltár és az irattár fogalmának, rendeltetésének; egymásközti helyzetének és törtóíietuknek ismertetése sokak eló'tt talán feleslegesnek tűnik: az irattár az igazgatási szervek, vállalatok és intézmények fi?lyó ügyvitelében móg szükséges iratokat őrzi, a levéltár pedig a történeti értékű és az ügyvitelben már nem szükséges iratokat;, líem vitás, hrgy lényegileg ez a helyes meghatározás, s ebből következik, hogy a napi Ügyvitelhez már nem szükséges iratok előbb az irattárba, s bizonyns idő elteltével az irattárban kiválogatott történeti értékű iratok a levéltár őrizetébe kerülnek. Azt a megállapításunkat, hogy az emberek ősi Ösztöne az élményeknek és gondolatoknak az utódokra való örökítése, igazolja, hogy Mezopotámiában, Egyiptomban és Kisázsiában időszámításunk előtt több évszázaddal a templomok szentélyeiben, a rabszolgatartók palotáiban egyaránt megtaláljuk a törvények, az uralkodói rendeletek és törvénykező ítéletek gyűjteményét. /Például Assurbanipal agyagtáblagyűjteménye az i.e. VII. századból./ Ezek az agyagtáblák nem levéltári iratok, következésképpen e gyűjtemények sem levéltárak, ám bizonyítják, hogy az ember felismerve az irott betű jugbiztositó, társadalmi kötelékeket építő gondolat és akaratközvetítő jelentőséjét, az írást beépíti, beágyazza mindennapi életébe, szerves tevékenységének részesévé teszi, s a keletkezett iratokat gyakorlati érdekből megőrzi, s következésképpen a távolabbi jövő számára is biztosítja. A levéltár kétségtelenül az írásbeliség függvénye, hiszen logikus, hogy amikor már a fontosabb intézkedések, a