Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A levéltári irat és fajtái

1526 előtt jelentleeső - számtalan gazdasági iratfeleség „om szerepel: igy a számadások és mellékleteik, összeírások, városi statutumkönyvek, állami adóösszeirások, a -jobbágyok kötelezettségeit tartalmazó urbáriumok és a sort folytathatnók. A gazdasági élet differenciálódása következtében azután a későbbi időben még egy sor olyan jellegű irat keletkezik: adóslevél, kamatfizetési nyugta, jobbágyhagyatéki leltár stb., amelyek sem nem oklevelek, sem nem ügyiratok /akták/, még kevésbé levelek. Ismételten felvetették a levéltári szakirodalomban, hogy ezeket egy negyedik kategóriába, a semleges iratok kategóriájába kellene sorolni, ha azonban nem a formális jegyek alapján akarjuk ezeket az iratféleségeket egyik vagy másik kategóriába besorolni, hanem a í: jogbiztositás

11 és az "iagyvitel

t; fogalmával akarjuk őket összhangba hozni, akkor már egyik vagy másik kategóriába való besorolás lehetővé válik. Mert például egy számadáskönyv a birtok vagy államigazgatás ügyvitele során jön létre, a számadás pedig elkészitője számára bizonyitó erővel birt, hogy jól sáfárkodott. A városi statutumkönyvek voltaképpen könyvalakban készült aktaszerü feljegyzések. Az adóslevelek a hitelezőnek biztositanak meghatározott jogokat az a— dóssal szemben, a telekkönyvek birtokjogot igazolnak, s a hiteleshelyi protocollumok is az oklevelek, illetőleg az ügyvitel kategóriájába sorolhatók. Az üzleti és másolati, valamint a legkülönbözőbb gazdasági könyved, iratjegyzékek, hivatali ügymenettel kapcsolatos nyilvántartások és feljegyzések kétségtelenül az akták /ügyiratok/ közé sorolhatók. A végrendelet, a törvény, a bankjegy pedig az oklevelek kategóriájába kerülhet. Azok a levelek, amelyeket -bmint már emiitettük - az alárendeltségi viszonyból irtak végeredményben ügyviteli jelentések, a fölérendelt ségből származók pedig utasitások, tehát szintén az ügy-