Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A levéltári irat és fajtái

zés fogalmazványon feljegyezték. Minthogy a tisztázat nem marad, meg az illető hivatalszerv megőrzésében., kiadványnak /ezpedita/ is nevezik* Hivatalszexvenként pontosan előirt firmák között készült tisztázat tehát - amelynél meg volt állapitva a margcszélesség, az aláírásokra fenntartott hely nagysága - egy hivatali elintézés-folyamat eredménye. Folyamodványoknál, amennyiben az ügy különösebb elintézésmód'; t± nem igényelt, az elintézés szövegét /a tisztázatot/ a folyamodvány hátlapjára, többnyire annak bal felső részébe vezették be /dorsalis, hátirati elintézés/. Ha az elintézés kegyelmi tényt /adomány, kinevezés/ tartalmazott, akkor a tisztázatot expediálás előtt átadták a dijbeszedő hivatalnak, s az iratot osak a megfelelő dij lefizetése után - amelyet természetdsen az ügyiraton feljegyeztek - juthatott a cimzett kezébe. Az ügyirat az expediálás után került irattárba. Természetesen ott, ahol az ügyet tanácsülés elé nem kellett vinni, az előadó a beadvány, az előiratek és a gyakorlat alapján azonnal elkészítette az elintézés-fogalmazványt, amely után következett a felülvizsgálat és a kiadmányozás. Ha az ügyirat elintézést nem igényelt, a felülvizsgálati és a hivatalfőnöki kézjegy után azonnal az irattárba került. Azügyviteli iratokhoz tartoznak természetszerűleg mindazok a segédletek, amelyeket a hivatali ügymenet, illetőleg az irattározás során az iratanyag használhatóságához készítettek. Ide tartozik legelsősorban az iktatókönyv /protocoliurn exhibitokum/, amely tartalmazza az ügyiratdarabok iktatószámát, a beérkezés /az iktatás/ keltét, az iktatott irat kibocsátójának nevét, az irat rövid tartalmát /tárgyát/ és