Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A levéltári irat és fajtái

vél, birtokátruházás., végrendelet/. Az iratok osztályozása Az irat ikat forma, jelleg és az Ügyvitelben elfoglalt helyük szerint osztályozzuk. Természetszerűleg azonban ezek azosztáJyozási alapok nem egymást kizáróak, hanem egymással párhuzamosan érvényesülnek. Forma szerint megkülönböztetünk oklevelet, levelet /mis— silist/ és ügyiratot. Jelleg szerint megkülönböztetünk fogalmazványt, tisztázatot és másolatot, végül pedig az ügyvitelben elfoglalt helye szerint beadványt /amely valójában valamely más iratképző szerv :i

tisztázata", azaz kiadványa/, fogalmazványt, tisztázatot és belső ügyviteli iratot. Az oklevél alatt mindig jogi jelentőségű tényről vagy tényállásról szóló iratot értünk, amely bizonyitó erővel bir. Oklevél tehát nemcsak egy hártyára irt Mohács előtti f;

irat

!;

, hanem egy XX. századi adománylevél vagy doktori okirat. A mindennapi életben természetesen oklevélnek nevezzük azokat az iratokat is, amelyek a gazdasági vagy a társadalmi életben az irat birtokosának valamiféle jogot biztosi tanak,mint például a fentebb emiitett bucsularél. /A német TJrkunde /oklevél/ szó eredetileg tanúsítványt, testimonialist jelentett: Urkund dis Briefs jelentése: levelünk erejével./ A szorosabban vett levéltári terminológia szerinti oklevelek szigorúan betartott ünnepélyes formában készülnek, egész kiállításuk, szövegük elrendezése, kifejezéseik választékossága, az aprólékos formalizmus, pecsételésük módja /a pecsét mint a hitelesság bizonyítéka elmaradhatatlan/ mind-mind elárulja, hogy cimzeitüknek, birtokosuknak különle-