Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A levéltári irat és fajtái

gi iratk:ibocsátás fejlődését, A magyar állam létezésének első.évszázadaiban csak a királyok, az országbirók és az egyházi szervezetek b-„csatának ki okleveleket, amelyeket tartalmuk szerint adomány-, vizsgálatot- vagy birtokbaiktatást elrendelő, s ezekről szolé jelentést tartalmazó okleveleknek stb. nevezünk. Ezeknek megvan a maguk, az oklevélkibocsátási gyakorlatban kialakult formájuk, stilusuk. Később a tömeges oklevélkiadás korában az állami- és társadalmi élet majd minden jelentős mozzanatáról tájékoztatnak bennünket, s a fennálló jogi helyzetet tükrözik. Kevés azoknak az iratféleségeknek a száma, amelyek ettől a középkori okleveles gyakorlattól függetlenül már Mohács előtt kialakulnak,.s formájukat megtartva továbbélnek a XVI-XVII. században. Ilyenek az állami adó /portio/ ősszelra so ^« a levelek /missilisek/, a különböző számadások stb,, de kevés azoknak az iratféleségeknek a száma is, amelyek 1526 után megtartják a korábban kialakult okle vélfoimákat, mint például a birtok, cimer és neme-sségadományoző levelek. Moháss Után a Habsburgok megszervezik a különböző államigazgatási szerveket /kancelláriát, kamarát, majd később az erdélyi f ő kormány széket, valamint a helytartótanácsot/, amelyek ügyvitele során Magyarországon is megjelenik az ügyirat, mint iratfajta. Az iratféleségek legtöbbje azonban 1526 után az állam-, a társadalmi- és a gazdasági élet egyre differenciáltabb igényeinek kielégítésérejön létre, bár közülük nem egynél még jóval 1526 után is a hitelességnek és az érvényességnek kritériuma az volt, hogy szövegüket valamely hiteleshely az évszázadok során kialakult oklevél-formáknak megfelelő saját oklevelébe foglalja, /Például adósságle—