Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A levéltári irat és fajtái

megbatározott hivatalé ze-vh.3Z nyújtanak be

; a számadást is meghatározott személy - például, a földesúr - részére készítik, s az ügyiratok is ad tt hivatal szerv működése során keletkeznek, A továbbiakban szükségesnek látszik, hogy a levéltári gyűjtőkörbe tartozó " irat'*-oknak körét - főként a könyvek, a nyomtatványok felé való elhatárolás szempontjából - közelebbről meghatározzuk, s a levéltári iratról készült definíciót megvilágítsuk. Elsősorban meg kell állapi tanunk, hogy egy XVII- századi számadás mellékletét alkotó rovásfa ';

irat

!!

— nak tekintendő, mint bármely más, pa.virra tollal irt melléklet, minthogy a róvásfa szoros kiegészítését képezi a számadásban foglaltaknak. Egy nagy példányszámban készült könyv - mint például egy Biblia vagy egy kalendárium - szintén "iratának, tehát levéltári megőrzésre érdemesnek minősítendő, ha abba családtörténeti adatokat jegyeztek^ vagy naplószerü jegyzeteket irtak be., Egy XY- századi nyomtatott bűnbocsánati levél /indulgencrális, röviden búcsúlevél/ is irat, minthogy benne üresen hagyort helyre annak a nevet irtak, akinek a bűnbocsánatot engedélyezték; vagyis az "irat" meghatározott személy részére készült, s annak birtokába került. S iratok a XIX., század elején a földesurak számára nyomdai utón előállított megyei körlevelek is, mert egyrészt nem mindenki számára készülte-., másrészt hátlapjukra kézzel irták a cimzett nevét. •

i Bem minden Irat örökérvényű /ezért selejtezhető/, semmiesetre sem szól mindenkihez, keletkezésének célja nem az, hogy sokszorosított formában közkinccsé váljék. Az iratot bizalmasan kezelték, erre mutatnak a Meháos előtti okleveleken alkalmazott zárópecsétek, maga a bori-