Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Az Országos Levéltár története

Az Országos Levéltár története Az országos jelentőségű, iratok védelme Az 1613. évi 33. tc. elrendelte, hogy a Pálffy Katalin, Illésházy István özvegye által átadott tizenegy darab országos jelentőségű oklevelet az újonnan megválasztott nád„r, Thurzó György gondosan őrizze. Ez volt az első eset, amikor a magyar rendek az országos jelentőségű iratok fennmaradásáról gondoskodtak. Ettól lozdve a nádorok halála után örököseik következetesen átadják a nádorok által őrzött iratokat az utódoknak, igy történik ez Thurzó György, Porgách Zsigmond, Thurzó Szanlszló, Esterházy Miklós, Ersskovich János és Pálffy Pál halálakor, s a rendek mindannyiszor törvénybe iktatják az. okiratok átadását-átvételét. /1618.75, 1622.76, 1625.47., 1647.139, 1649.90, 1655.64. tc./ Ez az iratanyag azonban kis részét képezte az országos jelentőségű iratoknak, hiszen a nádorok hivatali működése során keletkezett iratokat sem foglalta magában, éppen Thurzó, Esterházy, Pálffy nádorok hivatali iratanyaga családjuk levéltárában maradt fenn. Az 1723* évi 45. tc* rendeli el, hogy Pozsonyban, az Ország Házában fel kell állitani az országos levéltárat, s levéltárőrt kell kinevezni A törvénycikk szerint o levéltár feladata az egész országra vonatkozó országgyűlési, közigazgatási és jogszolgáltatási iratok begyűjtése, bárki birtokában is vannak azok, hasonlóképpen őriznie kell az ország nagybiráinak működése során keletkezett iratokat, az ezután keletkezőket pedig évenként hiteles másolatban átvenni. Lehetőséget ad, hogy magánosok is az archívum regni megőrzésébe adják át irataikat, a birtokelkobzások alkalmával vagy más módon a kamarai levéltárba került országos vonatkozású iratokat pedig a nádornak kell átadni, s végül el-