Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A magyarországi levéltárak története

kiállíthatok, beteltük után pedig a káptalan vagy a kcnvail levéltárában helyezték el, s a XV. század utolsó évtizedeitől kezdődően'általában fenn is maradtak. líern egyszer a hiteleshelyek az általuk kiállított oklevél szövegét egyazon hártyára kétszer egymás alá írták, s a két szöveget az.ABC betűinek beírásával választották el egymástél, majd a betűket félbevágva az oklevelek egyikét saját levéltárukban helyezték el. Be ugyanide kerültek azok az oklevelek, amelyeket tulajdonosaik biztonsági tikokból a hiteleshely őrizetére bíztak, mintán szövegüket a. hitaLeshel saját oklevelébe foglalta, A káptalanoknak és konventeknek természetszerűleg valtak birtokai, amelyekre vonatkozó okleveleket a hiteleshelyi működéssel kapcsolatban őrizetükbe jutott oklevelektől elkülönítve kezelték, s így a hiteleshelyeknek külön magán és külön hiteleshelyi levéltáruk volt, A tömeges oklevélkiadás korától kezdve alakultak ki a családi levéltárak, amelyekben nagy számmal maradtak fenn az egyes családtagok hivatali, -rszágos vagy megyei tisztségükkel kapcsolatos iratai. Az okleveleket magukban foglaló tároló eszközknek: ládáknak /ladula/, szekrénynek /scrinium/, szelenoének /cistula/, zsákoknak /capsa/ - őrzőhelye először a földesúr kincstára volt. A XV. századtól kezdve azonban mind gyakrabban ferdül elő, hogy a várak, kastélyok jól elzárható, külön helyiségében helyezik el á__s i_aa±^H_rgsr±á_;i a levéltárat, Központi kormányszervek irattárai 1526 után megalakulnak az államigazgatási szervek, elsősorban a pénzügyigazgatást ellátó magyar udvari kamara, majd az udvari kancellária, amely a magyarországi államigazgatás legfőbb szerve, az önálló erdélyi fejedelemségnek a