Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A magyarországi levéltárak története

XVII. század végén bekövetkezett megszűnése után az erdélyi kancellária, és az erdélyi főkormányszék, majd 1723-ban kerül sor a magyar királyi helytartótanács megszervezésére, amely lényegében a magyar-, rszági közigazgatás központi kormányszerve volt. Az államigazgatási szerveknek ügyvitelében keletkezett és a napi ügyvitelben már nem szükséges iratai kerültek az irattárba, amelyet a magyar kamaránál a XVI-XVII. században archívumnak is neveztek. De nagyon sokszor az archivum alatt értik a kamara megszervezése előtt keletkezett iratanyagot is, amely a magvaszakadások és hütlenségi perek következményeképpen vagy más uton a kamara kezére jutott birtoktestekre vonatkozott, és amelyekre a kamara folyó ügyvitelében már semmiféle szükség nem volt. A magyar udvari- és az erdélyi kancellária, a magyar udvari kamara, a magyar helytartótanács és az erdélyi főkormányszék működése 1848-ban megszűnt, feladatkörüket a felelős magyar minisztérium vette át. A szabadságharc leverése után az ország ügyeit az abszelutizmuskori közigazgatási szervek intézték, majd 1860-ban az októberi diplomával viszszállitották a helytartótanácsot és az erdélyi fők&rmányszéket, amelyek működése 1867-ben, a kiegyezéskor végleg megszűnt, s iratanyaguk az 1874-ben felállított Magyar Királyi Országos levéltár őrizetek- került. Megyei levéltárak Az egyházi levéltárak mellett a vármegyék és a városik levéltárai voltak a legjelentősebbek. A fejlődés azonban más volt a vármegyéknél, más 9 városoknál. Az utóbbiaknál ugyanis a levéltárak kialakulása a városi jogok és kiváltságuk védelmére Európaszerte majdnem azonos módon történt.