Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A magyarországi levéltárak története

A magyarországi levéltárak története kialakulásuk Hazánkban III. Béla kirá

ly .1181-ba

a rendelte el, hn-yy minden fontosabb intézkedést Írásban rögzítsenek, s ezzel kezdődik, meg a tömeges oklevélkiadás kora, s feltehetőleg ekkor vetették meg a királyi levéltár alapját, amely levéltárról IY. Béla ideje alatt meg is emlékeznek, de ez még nem volt mis, mint a királyi birtokok jobbágyairól készült összeírások őrzőhelye, vagyis a királyi magánlevéltár része. Eegistrumot a királyi kancellárián a XIV. század elejétől vezetnek, amiként tudomásunk van arról is, hogy a XIV. század húszas éveitől a megyei alispánok is vezetnek registrumot. Míg azonban a királyi konc el lária registruraköteteit beteltük után a királyi levéltárban helyezték el, a meyei registrumkötetek a tisztségviselők családi levéltáraiba korültek. Ám sorsuk ugyanaz lett: elpusztultak ás idők folyamán. A királyi levéltár megsemmisüléséről a Mohács utáni időkből biztos adataink vannak. Működésének nymai fennmaradtak, ugyanis az oklevelek hátlapjára, amik r szövegüket bevezették a registrumkötetekbe, feljegyeztet a —i— registrum[kötet- és lapszámát. így megállapítható, hogy szórványosan már 1365 után megkezdték a bejegyzéseket, rendszeresebben azonban csak Zsigmond korától kezdve, s így tudjuk azt is, hogy Mátyás alatt 2, II. Ulászló alatt 5, II. LajS alatt pedig 2 registrumkötet keletkezett, Hazánkban 1874-ig a közjegyzői hatáskört a hiteles helyek, vagyis azok az egyházi testületek /káptalanok és eT~ szerzetesliázak konventjei/ töltötték be, amelyek a XIII. század első felétől közhiteiü okleveleket állíthattak ki. A kiállított oklevelekről másolati könyveket - protoct»llumokat - vezettek, amelyek alapján oklevél másolatok voltak