Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Levéltár és irattár

érthető volt, hiszen amiként nálunk a nagybirWc-vq esr.l dok nem szívesen engedték a kutatókat levéltáraikba, amké a kapitalista intézmények som tarto-trfcák kivonatosnak • a te melésre vonatkozó d.-kuaentupiík nyilv?" no sságra való ho&ta lát. Önálló, családi levéltárak befogadására létesült levéltári intézményről nincs tudomásunk. Westfaliában ugyan felmerült ennek terve, de a magas költségek.miatt megvalósítás ra nem került sr>r. Ehelyett a családék egyesületbe tömörültek, s közösen alkalmaztak lévéltárn(tkokat, akik kastélyról-kastélyra járva - egy-egy helyen esetleg évekig tartó munkával - rendezték a családi levéltárakat, s munkajukról részletes beszámolókat készítettek az egyesület központjának. Itt kivanjuk megjegyezni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum 1876-tól, az Erdélyi Nemzeti Múzeum pedig főként 1883tól súlyponti feladatának tekintette a családi levelesládák megőrzésbe vételét. Szükségesnek látjuk itt rámutatni arra, hegy az országos, a helyi és a szaklevéltárak gyűjtőkörének elhatárolása mellett a levéltárak gyűjtőkörének elhatárolásánál más szempontokat is figyelembe kell venni. Mert ha például egy intézmény központja és az ország különböző részein működött helyi szervei /ámeneknek fondjai a területi illetékesség alapján a helyi levéltárba tartoznának/ között igen szoros összefüggés állott fenn, legcélszerűbb az intézmény egész iratanyagának az országos gyűjtőköri joggal biró levéltárban való elhelyezése. De ide kerül természetszerűleg mindazoknak a testületeknek, intézményeknek, egye sületeknek iratanyaga is, amelyeknek az ország egész területén vtltak helyi szervei.