Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A selejtezés

jából ugyanis a szubjektív elenoket nem lehet teljesen kiküszöbölni, csupán ezeknek a minimálisra való csökkentésére lehet törekedni. Ezért helyes, hogy az irattári terveket a levéltá, raknak látni ok kell, mert igy lehet biztosítani, hogy az abból esetleg hiányzó történeti szempontok ér vényesül jenek. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy az iratképző szerveknek öt évenként kell selejtezniök, s azokat az irattári tételeket, amelyeknek őrzési ideje lejárt, kiselejtezni. Ha a kiselejtezhető tételben olyan iratok vannak., amelyek ki nem selejtezhetők, az iratképző szervnek vissza kel tartania. A selejtezést az illetékes levéltárnak harminc nappal előbb kell bejelenteni, a selejtezésről jegyzőkönyvöt kell felvenni, amelynek tartalmaznia kell a kiselejtezett anyag tételeinek évkorét és terjedelmét. A kiselejtezett iratokat megsemmisíteni csak akkor lehet, ha az illótól cos le véltár a selejtezési jegyzőkönyvet aláirja, vagyis a selejtezés ellen nem emel kifogást, A már levéltárban őrzött iratanyag selejtezése a Levéltári Igazgatóság által előzetesen jóváhagyott selejtezési terv alapján, az iratok megsemmisítése pedig n selejtezési jegyzőkönyvnek ugyancsak a levéltári Igazgatóság általi jóváhagyása után történhet. Minthogy az 1969. évi tvr. a hatálybalépése előtt keletkezett iátok selejtezésére a 45/1958 ./VII. 30 ./ Korm, rendeletet érvényben hagyja, szükséges, hogy ennek intézkedéseivel is röviden megismerkedjünk. E rendelet értelmében a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek a saját anyagukra és a felügyeletük alá tartozó szervek iratanyagára vonatkaóan ügykörük szerint külön-külön jegyzékbe tartoznak foglalni a politikai, tu-