Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A selejtezés

ebbe e jegyzékbe nem vették fel. A megőrzési idő tekintetében különbséget tettdcközponti és alárendelt hivatalik iratai között, a 803 tétel közül 95 tétel iratai egy, 250 té tel iratai három, 116 tétel iratai Öt és 41 tétel iratai ti év múlva selejtezhetek ki. Le a 3-5 év múlva kiselejtezhető 407 tétel iratai közül is 2'7 tétel iratai a kiselejtezésl időpontban, a végleges megsemmisítés előtt újra átvizsgálón dók. Voltaképpen ennek a módszernek érvényesülését találjuk meg az 1969. évi törvényerejű rendeletben, amikor előirja az iratkezelési szabályzatok elkészítését, amelyek keretében a Selejtezésről is intézkedés történik. A selejtezési munkát, való jában a rendezéssel, azaz az ügyvitelnél*irattározásnál kell megkezdeni, magukrak az irattári rendszerek kialakításánál kell biztosítani a selejtezések gyorsabb és megnyugtató módon való lebonyolítását. Az irattári tervnek kell meghatároznia, hogy mely irattári tételek nem selejtezhetek, illetőleg a selejtezhető iratokat ügyviteli szempontból meddigkell megőrizni, s a ki nem selejtezhetőket a levéltárnak átadni. Ennek előnye, hogyha sikerül eleve tételekbe gyűjteni azokat az ügyirat-féleségeket, amelyeknek csak a napi ügyvitelben van szerepük, amelyekre elintézés után sem személyik, sem gazdasági, sem történeti szempontból nincs s nem is lehet szükség, akkor ezeket a tételeket az iratok keletkezése után egy-két évvel teljes egészükben ki lehet selejtezni. Ha. olyan tételeket alakitünk kfc, amelyekbe oly iratok kerülnek, amelyek egységesen öt vagy tiz év múlva, selejtezhetők: a holnap selejtezőjének munkáját könnyitjük meg, s törekedni kell, hogy a lehetőségig egy-egy tételbe kerüljenek azok az iiatok, amelyek állandó megőrzésre, levéltárnak való átadásra érdemesek. A selejtezés munka-