Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Levéltár és irattár

amelyeknél nincs központi iktatás - közös irattárait, amelyek: a már seleót»

c

«'

fc

tp.n á-fcwoV* &«+<>kair "t^ább ee3^J=bezik. majd. szintén átadják a levéltáraknak. Gyűjtőterület szempontjából megkülönböztetik az országos gyűjt ökörrel rendelkező levéltárakat a helyi /kisebb területre illetékes/ gyűjtőkörrel rendelkezőktől. S megkülönböztetik az általános levéltárakról a szaklevéltárakat, amelyek egy meghatározott szakterület összes levéltári anyagát befogadják. így például a Szovjetunióban van Központi Állami Irodalmi és Művészeti levéltár, ahol többek között Tolsztoj. Csehov, Dosztojevszkij, líjepin iratait őrzik, s ugyancsak a Szovjetunió már 1926-ban megszervezte a Központi Állami FilmFoto-, és Hangfelvételi Archivumct. Külön kell szólnunk a gazdasági és a esaládi levéltárakról, amelyek a különböző gazdasági szervek /bankok, gyárak, vállalatok/ illetőleg családok iratanyagát hivatottal: összegyűjteni. A gazdasági levéltárak jelentőségére a kapitalista társadalom is felfigyelt: ha a kormány és a különböző hivatalszervek, családok, testületek iratanyagának védelmére, hozzáférhetőségére oly nagy gondot forditanak, akkor a gyárak, pénzintézetek, energiatermelő bázisok számának növekedésével, a társadalmi életben a technikai fejlődés révén egyre nagyobb szerepet betöltő ira

;

3képző szervek iratanyagának megóvására és kutathatóságára ugyanolyan gondot kell f*rdi- . tani. Ám a gyakorlatban a gazdasági levéltárak felállítására, a gazdasági szervek iratanyagának biztonságos megőrzésére világszerte vajmi kevés történt: 1906-ban Kölnben, 1925ben Amerikában állítottak fel gazdasági levéltárakat, majd a sort csupán Schweiz, Belgium, Héllandia, Anglia és Csehszlovákia követte. Az adott társadalmi viszonyok között ez