Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

A selejtezés

számadásmclléklet névaláírása/. Az azonban biztos, hogy van nyilvánvalóan kiselejtezhető iratanyag, hiszen az iratanyagokban számtalan esetben találunk több példányban litografált vagy nyomtatott körözvényekot, posta- és kézbesitőköny veket vagy például egy nyomda vagy kiadóvállalat iratanyaga ban könyvrendeléseket, reklamációkat, A mik#rofilmro vétel i tán - mint Amerikában - lehetséges volna iratképzőszervek teljes anyagának kiselejtezése, ami 98 százalékos helymegtakarítást és a selejtezéssel járó munka- és anyagi erőnek más feladatokra való forditását tenné lehetővé, Am ez az eljárás a mikrofilmezés költségei mi^ att számunkra még nem járható ut. Ama véleménynek - amelynek a múlt század egyik levéltári kézikönyv irója is hangot adott —, hogy a levéltáros feladata az iratok megőrzése és nem megsemmisítése, eredményeképpen némely családi levéltárban még a próba oalami-kat, az irótoll használhatóságának vizsgálatával kapcsolatos iráspróbákat is megtaláljuk. A XVTII-XIX. században a kormányhatósági szervek irattáraiban, levéltáraiban a selejtezés lebonyolításában a levéltárost feleslegesnek tarották, s e munkáDol kizárták. A legcélszerűbbnek ugy látták, hogy csak az irattárosok selejtezhetnek, hiszen ezek a gyakorlati élet tapasztalatai alapján a legjobban tudják megállapítani, milyen iratokra volt szükség az élő ügyvitelben, s milyen iratokat nem kölcsönöztek ki sohasem az irattárból. Ennek a szemléletnek volt például eredménye, hogy a magyar Icamara számvevőságének iratait a XXX. század elején kiselejtezték, hiszen a lezárt, felülvizsgált számadásokra egy-két évszázad távlatából a kamara ügyvitelében valóban nem volt már szükség. S hozzátehetjük: e kiselejtezett iratok Jankó-