Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Segédletek

példányban készülnek, s az egyes példányokat különböző rendszerben bocsátják a kutatás rendelkezésére. Például a térképekhez egyidejűleg lehet területi, szerzői, időrendi és különböző szakmutatót készitcni. L .;re,geszta a lajstromnál és a mutatónál több adatról ad tájékoztatást, Igy megadja az irat anyagát, alakját, méretét, tartalmát, az Írószert, az Írásmódot /például majuscula/, nyelvét, ügyviteli és levéltári jelzetét, pecsétjét, sérültségét^, fényképezettségét, közzétettségét, a róla szóló irodalom jegyzékét. :L.Í21.t§iógjas a regesztával azonos levéltári segédlet, de térképről, tervrajzról nem regesztát, hanem katalógust készítünk. Tematikai segé

dlet már nem valamely fond egészéről ^agyegyes iratairól tájékoztat, mint a levéltári segédletek általában, hanem valamely fond meghatározott tárgykörre vonatkozó .iratairól. Segítségével politikai, népgazdasági és tudományos érdekekből gyors felvilágosítás adható. Többnyire kartoték formájában több példányban készül, s igy akár tárgyi szempontból, akár a levéltári anyag tényleges rendjének megfelelően csoportosítható. A fotofilm és hangfelvételekről a Szovjetunióban kizárólag tematikai segédletet készitenek, minthogy e felvételek nem valamely hivatal, intézmény stb. működése során jöttek létre, s nem tükrözik annak szerkezetét, s igy belőlük sem strukturális^ sem tárgyi tagolódás nem alakitható ki. A levéltárak a foto-, film- ás hangfelvételeket azért gyűjtik és őrzik, mert valamely eseményt örökítenek meg, valamely személy képének ós hangjának tudományos, társadalmi, politikai, gazdasági és történeti szempontból való bemutatását teszik lehetővé, vagyis hogy