Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT

Segédletek

ne csak olvassunk valamely személyről, eseményről., hanem lássuk és hallhassuk is azt. Ebből következik, hegy nemcsak a felvétel tárgyának és ennek megfelelő eimének meghatározására van szükség, hanem a felvételen látható, hallható valamennyi özemé!/ azonosítására, az esemány körülményeinek megállapítására. A fényképezett művészeti alkotások szerzőinek, a filmdarabban szereplő művészeknek, a felvételen látható valamennyi személynek betűrendes kartotékját kell elkészíteni, máskülönben adott esetben nem lehetne bemutatni régen meghalt .államférfiak vagy művészek fényképét, hangját, kimagasló szerepeik egy-egy részletét. .kétségtelen, hogy. nem mindegyik levéltári fondhoz készítjük el a felsorolt valamennyi segédletet. Habár felállítható az anyagról való mihamarabb adható tájékoztatás érdekében bizonyos sorrend - ami egyszersmind valamennyi fond hoz elkészitendő - igy a fond- és az állagnyilvántartás, a levéltári kalauz, a raktári jegyzék és konspektus, az alapleltár, a tervezés statisztikai kimutatás, az útmutató, a repertórium cs az ismertetőleltár vagy levéltárismertetés lenne az ideális, azonban ez gyakorlatban nem mindig valósitható meg, s nem is valósul meg, igy például az Országos Levéltárban levéltári kalauz még nem készült, viszont annál több ismertető leltár és repertórium. Alapelvként kell azonban elfogadnunk azt, hogy az anya természetének megfelelő segédleteket kell készítenünk: egy heterogén összetételű gyűjteményhez darabszintü segédletet: jegyzéket, lajstromot vagy régésztet, tárgyi tagolódású anyághoz konspektust vagy áttekintő raktári jegyzéket vagy éppen repertóriumot. Gyűjtemény jellegű anyagot ismertetőleltározni szintén nem célravezető.