Bakács István: Bevezetés a levéltári munka alapelveibe (Budapest, 1971) 143 p. KÉZIRAT
Levéltár és irattár
A levéltárak í'e jl őcéüénetc és értékelésének SafcfliD -ötuábél teliát alapvető, hogy a feudalizmus a levéltári, tehát a régibb korokból származó iratanyagban kizárólag jogbiztositó jellegüket értékelte, az irattárban pedig kizárólag a folyó Ügyvitel ellátásához szükséges iratanyagot látott. A kapitalizmus korában a pozitivista történetírás a levéltárban felismeri a történeti forrást, ezt azonban politikai és gazdasági hatalma fenntartásának biztosítása érdekében használta fel, a szocializmus ellenben a levéltári iratanyagban a társadalom tuda::hyos és gyakorlati érdekei kielégítésének -alapját látja. levéltári gyűjtőkör A levéltárak szerte a világon, mint intézmények, bizonyos meghatározatt szempontok szerint gyűjtik az iratokat, s igy a levéltárakat különbözőképpen osztályozhatjuk: különbséget tehetünk köztük fenntartóik szerint, tehát lehetnek állami, városi, egyházi stb. levéltárak, de éppenugy megkülönböztethetünk történeti és kormányzati levéltáradat: az előbbiek a már megszűnt államigazgatási szervek iratait őrzik, az utóbbiak pedig az ujabb,, a folyó ügyvitelben még esetlegesen szükséges és használt iratanyagot. Átmeneti levéltáraknak nevezik a Bemet Demokratikus Köztársaságban azokat a levéltárakat, ahol az icatképző szervek térnyerés és biztonságos megőrzés szempontjából a napi ügyvitelben már nem szükséges iratokat helyezik el. E levéltárak az iratanyagot addig őrzik, amig csak fennáll annak a lehetősége, hogy azokra a folyó ügyviiélben még szükség lehet. Meghatározott idő elteltével az átmeneti levéltárak az iratokat selejtezik, majd a végleges megőrzésre valók az illetékes levéltárakba kerülnek. Az Amerikai Egyesült Államokban iratközpontoknak nevezik a szövetségi kormányszerveknek —