Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Erdős Endréné: Visszaemlékezéseink - Baráth Magdolna: Röpiratgyűjtemény

börtönzések elleni tiltakozásra, a bebörtönzöttekkel való szolidaritásra, statárium elleni harcra szólít fel, s küzd a politikai foglyok megmentéséért — így többek között Sallai és Fürst életéért — és helyzetük javításáért. Mint a Nemzetközi Vörös Segély szekciója a nemzetközi munkásmozgalom harcosai iránti szolidaritást is népszerűsíti, például felemeli szavát Ernst Thalmann megmentéséért. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt röpiratkiadása a legjelentősebb 1925—1929 között, s ezen belül is az 1926-os év, a választások időszaka. E röplapok a kommunista párt számára legális lehetőséget biztosítottak politikájának népszerűsítésére, tömegbefolyásának erősítésére. Az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék (1931— 36) röplapjain a szakszervezetek fasizálása ellen, a szakszervezetek osztályharcos működésének biztosításáért, azok megerősítéséért lépett fel. A Szociáldemokrata Párt központi és helyi szervei röplapjainak az egész ellenforradalmi rendszerben visszatérő témája a választási agitáció. Ezenkívül pl. nyilvános nagygyűléseken való részvételre mozgósítanak, tudományos ismeretterjesztő előadásokat népszerűsítenek, a Népszava előfizetésére agitálnak. A párt Országos Ifjúsági Bizottsága és a Magyarországi Nőmunkások Országos Bizottsága külön is adott ki röplapokat. Nagy számban megtalálhatók a gyűjteményben a különböző munkás sport- és kultúregyesületek (Természetbarátok Turistaegyesülete, Munkás Testedző Egyesület, Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete, Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége, Gutenberg Társaság, Munkásszavalókórusok Országos Központja, Magyar Eszperantista Munkások Egyesülete, Alkoholellenes Munkásszövetség, Munkáskultúregyletek Baloldali Blokkja) röplapjai is. 1937—1944-ben megjelennek az antifasiszta mozgalom, a haladó polgári szervezetek, s 1944 nyarától a partizánegységek röpiratai is. A KMP, a KIMSZ, a Vörös Segély röplapjait sokféle módon készítették és terjesztették. A röpiratokat hazai illegális „nyomdákban" és külföldön állították elő. Az Ideiglenes Központi Bizottság először 1920 tavaszán Bécsből küldött haza illegálisan sajtóanyagot, röplapokat. Ugyanez év nyarától az emigrációban élők a csehszlovák és román kommunisták segítségével létrehozott elosztóhelyekről is juttattak Magyarországra röpiratokat. A röpiratok mennyisége az illegális mozgalom helyzetétől függött. Például 1919—28 között viszonylag kevés kommunista röplapot találunk, ezeket főleg külföldön készítették, mert illegális sokszorosító csak 1928-tól működött itthon. 1929—35 között jelent meg a legtöbb röplap, ekkor a pártnak már több, s a KIMSZ-nek is önálló nyomdája működött. Nyomdai úton állították elő az első és második korszak, illetve a harmadik korszakban a legális szervezetek röpiratait. A külföldről érkezett illegális röpiratok is nyomtatottak, itthon viszont főleg sokszorosított formában terjednek. Találhatunk a röplapok között még kézzel írottakat és gumibélyegzővel készítetteket is. A rajzos röplapokat nyomdai úton állították elő. Ezek kevés szöveget tartalmaznak. Elterjedt volt a stencilkarc és linómetszet is. A röplapok között külön említést érdemelnek az ún. „nyalókák", amelyek kisméretű, ragasztós hátlapú röplapok, ezért az illegalitás körülményei között is könnyen terjeszthetőek voltak. Rajtuk csak egy-egy mondat vagy rajz szerepelt, s céljuk a figyelmeztetés vagy figyelemfelkeltés volt. A gyűjtemény negyedik csoportjába a felszabadulás után megjelent röplapok tartoznak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáról, a németeknek küldött hadüzenetről, a szovjetekkel kötött fegyverszünetről az új államhatalmi szervek röpiratai útján szerezhettek tudomást az ország lakosai. Megszaporodtak az egy-egy megye, község lakosságához és az egyes rétegekhez közvetlenül szóló röplapok, amelyek száma különösen a választások előtt emelkedett meg. A Vörös Hadsereg röplapokon adott tájékoztatást hadmozdulatairól, a rend fenntartására hozott intézkedéseiről. A csoport anyagában megtalálhatók a politikai pártok (Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Magyar Dolgozók Pártja, Nemzeti Parasztpárt, Független Kisgazda Párt, Radikális Párt, Polgári Demokrata Párt, Magyar Függetlenségi Párt, Demokrata Néppárt, Keresztény Női Tábor), a Magyar Függetlenségi Népfront, a társadalmi és tömegszervezetek (pl. Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, Magyar—Szovjet Művelődési Társaság, MADISZ, SZIM, SZIT, DISZ, MEFESZ) röplapjai. A röpiratokat a 4 időszakon belül kiadók (szervezetek), azokon belül kronológia szerint rendeztük. A röplapok szintjén készült segédlet a kutatók rendelkezésére áll. A röpiratok eddig főleg megjelent művek illusztrációjaként kerültek nyilvánosságra. Intézetünk volt munkatársa, Gábor Imréné 1965-ben elkészítette a kommunista röplapok bibliográfiáját (1919. aug. 1-től 1944.). A magyar munkásmozgalom 1919—1944 közötti röplapjaival foglalkozik Kővágó Sarolta is, akinek könyve a közeljövőben fog megjelenni a Kossuth Könyvkiadónál.