Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Katona Márta: Személyi fondok

tát. A feladat sürgető, hiszen mind kevesebben vannak azok, akik az 1945 előtti időszakra vonatkozó munkásmozgalmi jellegű dokumentumok birtokosai lehetnek. Ugyanilyen fontos a felszabadulást követő évek, évtizedek történetére vonatkozó iratok feltárása és fokozatos begyűjtése. Ezért azt tervezzük — pl. Budapest esetében —, hogy kérjük a kerületi pártszervezetek segítségét és közvetítését a dokumentumok felkutatásához. Az előzetes tájékozódás és a személyes kontaktus komoly támogatást jelentene számunkra. Az iratok fertőtlenítés után raktárunkba kerülnek, majd folyamatosan rendezzük őket. Jelenleg 69 személyi fondunk levéltári rendben, 45 ideiglenesen rendezett, 39 pedig rendezetlen, de jegyzékkel ellátott állapotban van. Rendezetlensége miatt 3 fond még nem állhat a kutatók rendelkezésére. Jelenleg 3 személyi fondon dolgozunk. A rendezés során az irathagyatékokból kiemeljük a könyveket, brosúrákat, azokat az újságokat és folyóiratokat, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a fondképzőhöz és felajánljuk intézetünk könyvtárának. A dokumentumokból őrzési egységeket alakítunk ki, melyek sorrendjét úgy határozzuk meg, hogy lehetőség szerint tükrözze a hagyatékozó életútját. A fond elejére kerülnek a személyi okmányok, önéletrajzok, ezeket követik a részleteket is feltáró párt-, állami és társadalmi megbízatásokkal kapcsolatos dokumentumok. Ezután helyezzük el a magánlevelezést, a kéziratokat és az újságcikkeket. A fond végére kerülnek azok az iratok, amelyek ugyan a hagyatékozó birtokában voltak, de nem az ő tevékenységéből származnak. Természetesen a felsoroltak csak általános elvek nem minden esetben követhetőek, hiszen a rendezésnél maga a hagyaték összetétele a meghatározó. A rendezés során őrzési egység leltárt és fondtörténeti tájékoztatót is készítünk. Ez utóbbi tartalmazza a legfontosabb életrajzi adatókat, a dokumentumok időhatárait, a rendezés elvét, a selejtezést, s közli, hogy milyen iratokat adtunk át esetleg más levéltárnak. Az 1945 előtt Magyarországon és az emigrációban tevékenykedő kommunisták iratanyaga az illegalitás körülményei, a Szovjetunió politikai viszonyai és a II. világháború pusztítása miatt igen töredékes. Ugyanez jellemzi a szociáldemokrata emigráció tagjainak hagyatékát is. Sokkal teljesebb az itthon maradt szociáldemokraták iratanyaga. A személyi fondok magánjellegű és hivatalos párt- és állami iratokat, pl. igazolványokat, tagsági könyveket, munkaadó igazolványokat, kinevezéseket, levelezést, feljegyzéseket, jelentéseket, jegyzéseket, esetenként újságokat, újságkivágatokat és fényképeket tartalmaznak. A személyi fondjainkban levő iratok túlnyomó része eredeti. Archívumunk — mennyiségét tekintve -— legnagyobb személyi gyűjteménye Révész Mihály szociáldemokrata újságíró, történész nevéhez fűződik, aki következetesen gyűjtötte a munkásmozgalommal kapcsolatos dokumentumokat. A Révész Mihály gyűjteményéből kiemelt iratok több jelentős fondunk pl. MSZDP, Népszava alapját alkotják. Hasonlóan jött létre Peidl Gyula személyi gyűjteménye, melynek rendkívül érdekes része Peidl és Erdélyi Mór 1919—1928 között egymással folytatott levelezése. Mindezek azonban egy korábbi három évtizeddel ezelőtti koncepció alapján kerültek különválasztásra. Ma már a személyi hagyatékok esetében is a fondelv érvényesül. Jelenleg Révész Mihály gyűjteményének a kiemelések után megmaradt részét rendezzük, mely további értékes adatokat tartalmaz a Népszava szerkesztőségének munkájáról, a párt- és szakszervezeti oktatásról. A dokumentumokból nyomon követhető Révész Mihály sokrétű politikai, újságírói, oktatói tevékenysége. A fondhoz gazdag (tematikus és nevek szerint rendszerezett) újságkivágat-gyűjtemény is tartozik. Révész Mihály hagyatékán kívül az MSZDP, a Népszava, a szakszervezetek történetére több személyi fondunk nyújt még ismereteket. Pl. Szakasits Árpád, Bresztovszky Ernő, Buchinger Manó és Ladányi Szeréna, Szabó Ervin, Ladányi Ármin fondja. Figyelmet érdemel Bárd Imre szociáldemokrata ügyvéd — a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Országos Munkás Jogvédő Irodájának, a Magyarországi Szociáldemokrata Jogászok Szervezetének egyik megalapítója — irathagyatéka, és Hébelt Ede polgári radikális, később szocialista, majd kommunista elveket valló jogász, védőügyvéd személyi gyűjteménye. Említést érdemel a jogi végzettségű történetíró Ács Tivadar hagyatéka is, melynek sajátossága, hogy szinte kizárólag írói elgondolásaihoz, terveihez gyűjtött dokumentumokat tartalmaz. A szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyénisége volt Somogyi Miklós, aki 1920-ban egyszerre lett tagja a MSZDP-nek és a MÉMOSZ-nak. 1940-ben a KMP tagjaként bekapcsolódott az illegális mozgalomba is. A felszabadulást követően továbbra is elnöke maradt a MÉMOSZ-nak (ezt a tisztet 1942 óta töltötte be), 1956—1965 között a SZOT elnöke volt. Fennmaradtak önéletrajzai, személyi dokumentumai, beszédei, a szakszervezeti ellenőrzés társadalmi jellegéről szóló kéziratai, valamint a Görgey-zászlóaljra és a