Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Katona Márta: Személyi fondok

Bimbó utcai ellenállási csoportra általa összegyűjtött visszaemlékezések. A magyar történelem 1918—1949 közötti időszakának fontos forrása Károlyi Mihály hagyatéka, melynek igen értékes része Károlyi politikai levelezése. (A több száz levélíró közül néhány név: Hatvány Lajos, Jászi Oszkár, Louis Gibarti, Linder Béla, Madzsar József, Menczer Béla, Romáin Rolland, Carlo Sforza, Bertrand Russel, Szende Pál.) A fond ezenkívül Károlyi Mihály hazai és több évtizedes emigrációbeli tevékenységét tükröző dokumentumokat, Károlyi és felesége személyi okmányait, családi és baráti levelezésüket, valamint kéziratokat tartalmaz. A Tanácsköztársaság leverését követően a magyar politikai emigráció egyik központja Franciaországban alakult ki. Tevékenységükről Menczer Béla, Papp Lajos, Lovass Márton, Aranyosi Pál és Aranyosi Pálné és nem utolsó sorban a már fentebb említett Károlyi Mihály személyi fondja szolgál értékes adalékokkal. Külön említést érdemel még Bóta Ernő hagyatéka, aki az Emberi Jogokat Védő Magyar Liga egyik alapítója, később titkára volt. A franciaországi magyar emigrációhoz tartozott Garbai Sándor is, akinek iratait a ma is ott élő Riesz Béla festőművésztől kaptuk. A fond egyik legérdekesebb dokumentuma Garbai emlékirata, melyet levelek formájában írt Perneki Mihálynak. Garbai őt bízta meg azzal, hogy visszaemlékezéseit megszerkessze és kiadja. A „levelek" sok ismeretet nyújtanak a Tanácsköztársaságról, a szakszervezeti mozgalomról, s különösen a MÉMOSZ megalakulásáról és tevékenységéről. A két világháború közötti magyar kommunista emigráció központja a Szovjetunióban volt. Archívumunk számos olyan személyiség hagyatékát őrzi (pl. Czóbel Ernő, Karikás Frigyes, Hevesi Ákos, Varga Jenő, Mathejka Jánosné, Szántó Béla, Lándor Béla), akik hoszszabb-rövidebb ideig ott éltek. Közülük néhányan a koncepciós perek áldozataivá váltak. Ezek egyike volt Magyar Lajos kommunista újságíró is, aki az 1920-as évek elején számos társával együtt fogolycsere révén került ki a Szovjet-Oroszországba. Hagyatéka újságírói, haditudósítói tevékenységével kapcsolatos dokumentumokat, kéziratokat, valamint levelezést tartalmaz. Ez utóbbiak közül jelentőségük miatt kiemlkednek Magyar Lajosnak Péchy Blankához és fiához, Magyar Istvánhoz írt levelei. A művészek közül is többen bekapcsolódtak a munkásmozgalomba. Fenyő A. Endre festőművész feleségével együtt — Goldmann György szobrászművész révén — került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Az 1934-ben alakult Szocialista Képzőművészek Csoportjának alapító tagja volt, majd másokkal együtt létrehozták az illegálisan működő Fotómontázs Csoportot. 1938—47 között Finnországban és Svédországban éltek emigrációban. A fondban levelek és dokumentumok alapján rajzolódik ki előttünk Fenyő A. Endre élete. A gyűjtemény a Svédországi Magyar Demokrata Körrel kapcsolatos néhány iratot is tartalmaz. A felszabadulást követően sok, addig illegálisan dolgozó vagy emigrációban élő kommunista és szociáldemokrata komoly párt- és állami funkciót töltött be. Irataik zömét elsősorban az 1945 utáni tevékenységükből keletkezettek képezik. Ilyen pl. Friss István közgazdász-pártmunkás hagyatéka, melyben néhány személyi okmányon és az olvasmányairól készült jegyzetein kívül túlnyomórészt felszabadulás utáni párt- és társadalmi funkcióiból, hivatali munkájából, a közgazdaságtudomány területén kifejtett tevékenységéből származó dokumentumok, feljegyzések, kéiratok találhatók. Érdekesek olvasóival, választóival, kül- és belföldi partnereivel, elvtársaival, barátaival, tisztelőivel folytatott levelezése. Friss István gyűjteményéhez hasonlóan zömében az elmúlt 40 év történetéhez adhatnak értékes információkat többek között Münnich Ferenc, Orbán László, Kiss Károly fondjai is. A vegyészmérnöki diplomát szerzett Vértes György 1929-ben lépett be a KMP-be, a Szocialista Képzőművészek csoportjának megalakulásától fogva tagja volt. Az illegális párt megbízásából megteremtette a Gondolat című folyóirat legális megjelenésének feltételeit. Gyűjteménye jól tükrözi Vértes György sokrétű munkásmozgalmi közéleti tevékenységét, baráti kapcsolatait. A dokumentumok fontos ismereteket nyújtanak a Szocialista Képzőművészek csoportjára, a Művészek—írók— Kutatók Szövetkezetére, a „Gondolat" című folyóirat működésére és a Magyar Írók Szövetségére vonatkozóan. A fond két nagyobb tanulmányát és változatait (Goldmann György életéről és József Attila és a MKP kapcsolatáról), jegyzeteket, recenziókat, kritikákat és végül, de nem utolsósorban Goldmann György családi, baráti levelezését, személyi okmányait tartalmazza. A fondókban található személyes jellegű iratok, levelek, feljegyzések, visszaemlékezések gyakran pótolják a munkáspártok, szakszervezetek töredékesen vagy hiányosan fennmaradt iratait és lehetővé teszik, hogy árnyaltabb és pontosabb képet kapjunk a KMP, az MSZMP, a szakszervezetek és más legális munkásszervezetek tevékenységéről, az itthon és az emigrációban élők munkájáról, a polgári radikalizmus — munkásmozgalomhoz közel áll, illetve azzal szoros kapcsolatot fenn-