Archívumi Közlemények. [1] 1988. 42 p.

Imre Mátyásné: A felszabadulás előtt működött munkáspártok iratai (1890—1944)

A Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja A 0,2 iratfolyóméternyi anyag szinte minden darabja más-más helyről került elő, például a Szociáldemokrata Párt, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium irattárából, az 1919 decemberében létrehozott Tanácsköztársaság Adatait Gyűjtő Országos Bizottság (TAGYOB) iratai közül, Révész Mihály gyűjteményéből, magánszemélyektől. Itt helyeztük el a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége (KIMSZ) ugyancsak hasonlóan fennmaradt néhány iratát is. A gyűjteményben található többek között a pártprogram vitája, a június 12—14-i kongresszus jegyzőkönyve hiányosan; a Komintern és az OK(b)P három távirata; pártiskolai előadások; a lévai pártszervezet tagsági könyvei; a KIMSZ programja és szervezeti szabályzata; a június 20—22-i kongresszus jelölő listája, a VII. kerületből javasolt kongresszusi küldöttek névsora; tagsági könyvek; a VIII. kerületi főreáliskola diákdirektóriumának április 5.—május 17. közötti jegyzőkönyvei; a KIMSZ Eszterházy utcai helyiségének szeptember 9-i felszámolásáról felvett jegyzőkönyv. A kommunista, majd az egyesült párt központi lapja a Vörös Üjság volt. Első száma 1918. december 17-én, az utolsó 1919. augusztus 2-án (3-i keltezéssel) jelent meg. A hatóságok a szerkesztőséget február 3-án feldúlták, az ott talált iratokat lefoglalták. A pártvezetőség február 21-i letartóztatását követően február 28-ig a lap nem jelent meg. 3 iratfolyóméternyi anyaga a TAGYOB által összegyűjtött iratok között, kisebb részben Révész Mihály gyűjteményében maradt fenn. Ez a március 27-e és július 20-a között megjelent számok kéziratait és kefelevonatait tartalmazza hiányosan. Az őrzési egységek alapja a kronológia. Azoknál az iratoknál, ahol a pontos dátumot nem sikerült megállapítani a tematikai rendet alkalmaztuk. A kéziratok között Kun Béla, Révai József, Lukács György írásai is megtalálhatók. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt irattári anyaga részben szétszóródott, részben megsemmisült. Jellemző példa erre, hogy az alakuló ülésének jegyzőkönyve is a KMP — Kominternnél elhelyezett — iratai között maradt fenn. A 0,7 iratfolyóméternyi anyag a Belügyminisztérum irattárából, tisztségviselők ellen indított perek bűnjelként elhelyezett irataiból kerültek elő. Ezeket egészítettük ki a Révész Mihály gyűjteményben talált dokumentumokkal, továbbá a párt tagjainak birtokában maradt, ajándékként átadott iratokkal. A gyűjteményben található többek között az MSZMP szervezeti szabályzatának tervezetei; tájékoztatók az 1925. július 1-jei és az 1927. július 3-ai összvezetőségi ülésről (az utóbbi töredékesen); a Szocialista Munkásinternacionáléhoz intézett 1925 augusztusi memoranduma a Bethlen—Peyerpaktumról; a pártvezetőség akcióegység-javaslata az SZDP vezetőségéhez 1926-ból; az MSZMP 1926. november 14-i bányászkonferenciájának jegyzőkönyve; az országos választmány 1927. február 20-ai ülésének jegyzőkönyve; tagnyilvántartás, tagsági könyvek, belépési nyilatkozatok, pártbélyegek; körlevelek a szervezetekhez; vezérfonalak, sillabuszok pártnapok és előadások megtartásához, valamint kéziratok. Tevékenységéről, a KMP meghatározó szerepéről dokumentumok találhatók még a fentebb említett KMP-iratok között. A Kommunisták Magyarországi Pártja A párt vezető testületei (vezetői) Budapesten, Bécsben, Berlinben, Moszkvában, Prágában működtek. A hazai és a külföldön tevékenykedő vezető szervek közötti iratváltás illegálisan, gyakran vegytintával, számokkal, szavakkal kódolva folyt. Ezért ezeknek az iratoknak túlnyomó többsége eleve is másolatban maradt fenn. A Külföldi Bizottság (KÜB) másolatot tartott meg a hazaküldött iratokról (így tudta ellenőrizni, hogy választ kapott-e minden felvetett kérdésre), a Titkárság pedig a vegytinta előhívása után, feltehetőleg hamarosan megsemmisítette, mert letartóztatás esetén a „bűnjelek" súlyosbították a várható ítéletet. A hazaiak küldeményét a KÜB előhívás után lemásolta, mivel a vegytinta oxidálódott. Hitelességükhöz azonban nem férhet kétség. A KÜB és a Kominternbe delegált magyar képviselő, valamint a Komintern és a KÜB közötti iratváltásban már több az eredeti példány, de a személyek ezekben is illegális néven szerepelnek. A Kominterntől érkezett anyagok szabályosan iktatottak. A magyar pártvezetők esetenként sorszámozták a leveleiket, de ez nem vált rendszerré. A kódoláson túl további nehézséget okoz a levéltáros és a kutató számára, hogy az iratok egy részén nincs dátum és alírás sem, ezeket a tartalomból, esetenként a kézírásból lehet megközelítően behatárolni. A kódok, az illegális nevek feloldását folyamatosan végezzük. Eddig megközelítően 1600 nevet sikerült megfejteni. E munkánkat nehezíti, hogy az illegális nevek időről időre változtak, sőt ugyanazt a nevet alsóbb és felsőbb pártszervben dolgozók (egymásról nem tudva) egyidőben is használták. Az iratok évköre 1919 augusztus 1945 január. Az 1919—1930. közötti időszak iratai hiányosak ugyan, de tükrözik a párt belső