MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
S[inkovics] I[stván]: Az Országos Levéltár 1940-46-ban. • 1946. [LK 1946. 326-337. p.]
326 SZEMLE letes, jóhiszemű kezelése, az igazság keresése, amit az új folyóirat céljául tűzött, és — az eddig látottak szerint — hihetőleg sikerrel fog szolgálni. A román levéltári kiadványok, amelyeket a fentiek során módunkban volt áttekinteni, lendületes fejlődésről tanúskodnak. Nem kétséges — a kiadványok maguk hívják fel reá a figyelmet —, hogy sok a baj és még nagyon sokat kell tenni, amíg valamennyit sikerül leküzdeni. Ez a lendület azonban reményt nyújt arra, hogy a román levéltárak és közgyűjtemények elsőrendűen képzett szak« emberek vezetése alá kerülnek, anyaguk a tudományos kutatás köz* kincsévé válik s a román történettudománynak, de amellett a többi dunatáji, vagy a Dunatáj iránt érdeklődő nép történetírásának is igen jelentős hasznára fog szolgálni. Elekes Lajos. Az Országos Levéltár 1940—46-ban. Az utolsó hét év történetét külső esemény, Budapest ost* roma éles vonallal osztja ketté. Addig, amíg a háború pusztításai megkímélték a magyar földet, az Országos Levéltár működése álta« Iában az évek során kialakult keretek között és mederben folyt. Vzóta, hogy a háború a magyar múlt sok szenvedést látott írott emlékeinek e fontos őrzőthelyére is súlyos csapásokat mért, az első éveket a romok eltakarítása foglalta le, az iratanyag biztonságba helyezése és használhatóvá tétele, hogy az Országos Levéltár újból elláthassa feladatait. Attól kezdve, hogy az európai háború megindult és a háború sújtotta országokból hírek érkeztek a pusztulás méreteiről, az Orszá* gos Levéltár az adott lehetőségek határán belül mindent megtett, hogy iratanyagát a jövő nemzedékek számára átmentse. A mentés két vonalon indult meg. Egyrészt fényképezéssel, hogy a csak egyet* len példányban maradt levéltári irat -— ha az eredeti darabot és a róla készült filmet külön=külön őrzik, sokkal kisebb a teljes pusz* tulás veszedelme — ne semmisüljön meg pótolhatatlanul. A men* test, szolgálta másrészt az iratanyag viszonylagos biztonságbahelyes zése a háborús támadásokkal szemben. A fényképezés a régebbi korok iratain kezdődött meg, miután ezek forrásértéke, már csak az írásbeliség akkori szűkebb alkalma* zási köre miatt is, a többi történeti források között különösen ki* magasló. Filmmásolat készült az Országos Levéltár 40.000 darabot magábafoglaló egész középkori oklevélgyűjteményéről, a családi levéltárak anyagából mintegy 25.000, a múzeumi levéltár törzs* anyagából mintegy 5000 középkori oklevélről. Másik 80.000 fel* vétel különféle régi protocollumokat, liber regiusokat, törvényeket, adó* és más fontos összeírásokat örökített meg. A középkori oklevél* gyűjtemény és a törzsanyag Árpád*kori darabjait meg is nagyítót* ták és a nagyított másolatok jelzeteivé nyertek elhelyezést. A többi felvételek megnagyítására az események torlódása és az anyag* beszerzés nehézségei miatt nem kerülhetett sor, de mivel minden egyes filmre vett darabot jegyzékbe foglaltak, az anyag még így is
