MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
S[inkovics] I[stván]: Az Országos Levéltár 1940-46-ban. • 1946. [LK 1946. 326-337. p.]
SZEM LE 327 használható. A fényképezéssel párhuzamosan történt a kísérő jegy* zékek és a felvételek összevetése, a felvételek ellenőrzése. A hibás felvételeket az ellenőrzés után nyomban újakkal cserélték ki. A fényképezés különösen azóta, hogy a német megszállás folytán Magyarország hadszíntérré válása szinte elkerülhetetlennek lát= szőtt, és néhány hónap múlva a háború a magyar határt tényleg elérte, reggeltől estig egyszerre több munkahelyen megszakítás nél« kül folyt, külső segítség nélkül, egyedül az Országos Levéltár alkal= mazottjainak bevonásával. A filmfelvételeket, hogy ne az eredetiekn kel egy helyen találják őket az események, a Magyar Nemzeti Múzeum épületébe vitték át megőrzésre. Az iratanyag védelmére légitámadással szemben jóformán már 1938 óta, amikor a háború előszele először vált érezhetővé, előkés szülétek történtek. A katonai szakértők 1943 nyarán légoltalmi szem= léjük során egyhangúan megállapították, hogy az Országos Levéltár épülete vasbeton vasszerkezete folytán megnyugtató biztonságot tud adni még a benne őrzött legnagyobb értékű történeti iratoknak is. Olyan érv volt ez, hogy vele szemben minden olyan megfontolás, amely az iratanyag egészének vagy egyes részeinek esetleges elszáls lítását kívánta, elmellőzhetőnek látszott. De az épület szilárd szer= kezetét figyelmen kívül hagyva, veszélyes kísérlet lett volna, ha az iratanyag az Országos Levéltárnak kizárólag levéltári őrzőhely cél= jaira készült épületén kívül valamely pénzintézet, katonai hatóság, vagy más számításba jövő közület még oly biztonságosnak látszó óvóhelyén nyer átmenetileg elhelyezést, s ezzel osztozik a szállása adót fenyegető esetleg nagyobb kockázatban is. Az Országos Levél* tár tehát a háború kezdetétől fogva nem gondolt iratanyagának elszállítására, és amikor a nyilas uralom alatt a felettes hatóság az Országos Levéltár iratait — amint más nagy nemzeti közgyüjte= menyek műkincseivel tette — Németországba akarta szállíttatni, a feladat megoldhatatlanságát kimutatva, sikerült a veszedelmet elhárítani. Miután az iratok elköltöztetése céltalannak és kockázatosnak látszott, az Országos Levéltár az iratanyagot helyén hagyva, az épüs léten belül igyekezett számára a legmesszebbmenő védelmet biztos sítani. Az alagsori raktárhelyiségek ablakait a levegő járásának megs szüntetése nélkül szilánkvédő falakkal elzárták, a szükségesnek látszó részeken a mennyezetet faoszlopokkal aládúcolták, és ahol állványok nem voltak, az iratok befogadására fapolcokat készítet= tek. A legjobban veszélyeztetett padlástérből, raktárakból és raktárs részekről az értékesebb iratanyag a raktárszárnyak alagsori, föld= szinti és alsóbb emeleti helyiségeibe került előre kidolgozott terv alapján. Az anyag költöztetése több hónapi munkával minden részs létében rendszeresen történt, hogy az eredeti rend helyreállítása ne okozzon majd nehézséget. Az is egyik fontos szempont volt a köl= töztetésben, hogy az új helyre került iratcsomók továbbra is hasz= nálható állapotban maradjanak. A fokozott biztonság érdekében valamennyi raktárhelyiséget a legszükségesebb tűzoltófelszereléssel láttak el és az Országos Levéltár alkalmazottjaiból őrség alakult,
