MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Szedő Antal: A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése. • 1965. [LK 1965/2. 197-208. p.]

A magyar levéltárügy néhány időszerű kérdése 201 beszállításoknál egyszerűen a beérkezés sorrendjében rakják fel a fond- és állagrészeket. A selejtezés a rendezés szerves része, hiszen csak azt az anyagot tekinthetjük teljesen rendezettnek, amelyikből az értéktelen anyag ballasztja már el van távolítva. Drága mulatság a selejtanyagot évtizedeken át állványokon tartani. Magyarországon a munkaidőnek 5°/o-át fordítjuk tisztán selejtezésre (emellett rendezés közben is folyik selejtezés), és így évente kb. 2000 fm-t selejtezünk át. Sajnos, az újabb- és legújabbkori anyagban sok a selejt (sokszor az anyag 70—80%-a), így a magyar állami levéltárakban ma 40 000 fm anyag vár selejtezésre. Ha ezt a munkát elvégezzük, legalább 10 000 fm állványzat szabadul fel. Levéltárosaink érthető módon legszívesebben olyan anyagban selejteznek, ahol nagy mennyiségű anyagot lehet egyszerre eltávolítani; egész fasciculusokat, egész dossziékat. Ezt a módszert nálunk a tréfás levéltári terminológia „lábbal való selejtezés"-nek nevezi. Ezt megkönnyítendő mindenesetre nagyon praktikus eljárás már az irattári tervet úgy alakítani, hogy bizonyos idő elteltével kiselejtezhető anyag már eleve külön dossziékká alakuljon. Megemlítem, hogy Magyarországon sokat vitatkoztunk a legújabbkori adófőkönyvek kiselejtezése, vagy csak mikrofilmezés után való megsemmisítése, ill. eredeti mennyiségében történő megtartása körül. Kiderült, hogy mikrofilmezésük ugyanannyiba kerülne, mint állványon való megtartásuk. így megtartjuk őket, hiszen az egész országban mindössze 250 fm állványzatot foglalnak el. Rendezés után megfelelő segédleteket készítünk. Ha az anyag fondokra van szétválasztva, akkor fondszintű segédleteket, ha raktári, illetőleg levéltári egységekig, akkor raktári, levéltári egység szintű segédletet. A magyar fondszemlélet egy eléggé elterjedt megfogalmazás szerint a fondnak egy hivatal, intézmény, egyén, család által létrehozott iratok összességét tekinti. A szocialista országokban emellett az anyagot társadalmi korszakok szerint is tagolják, nemcsak fondképzők szerint: külön kezeljük a feudalizmus, a kapitalizmus és a szocializmus fondjait. A magyar történelemben a polgári forradalom, a jobbágyság felszabadítása 1848—49-ben zajlott le. Azonban ezt a forradalmat a Habsburg-ház csapatai a cár segítségével 1849-ben elnyomták és bár a jobbágyság felszabadítását elismerték, mégiscsak egy új államigazgatási rendszert vezettek be, amit mi abszolutizmusnak nevezünk, mivel a megyék, városok önkormányzatáról, és országgyűlésről ebben a rendszerben szó sem lehetett. Az „alkotmányos" élet az uralkodó házzal való kiegyezés, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte után 1867-ben állott helyre. A dualista államrendszer 1918-ig tartott, az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásáig. 1919-ben rövid ideig Tanácsköztársaság volt, melyet azonban a nyugati intervenciósokat segítségül hívó ellenforradalom megdöntött, hogy 1945-ig meghoszszabbítsa a tőkés rendszer életét Magyarországon. 1945 óta Magyarországon a szocializmus építése folyik s ennek megfelelően alakult át az államigazgatás rendszere is. így a magyar fondokat az 1848—49, az 1867, az 1919 és az 1945-ös évszámok választják el. Ami azonban áll a legfőbb államigazgatási szervekre s a középfokúakra: a megyékre, a városokra, az nem vonatkozik minden intézményre. Nincs értelme, hogy egy megyei kórház anyagát pl. a társadalmi rendszerek változásai szerint tagoljuk, hiszen a kórház feladatköre nem változik, legfeljebb esetleg növelik befogadóképességét. Másfelől nagyobb