MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: Az Országos Levéltár feladatai a II. 5 éves terv időszakában. • 1961. [LSZ 1961/3–4. 144-169. p.]

- 156 -• gekig, de inkább a csomókon belüli legnagyobb levéltári egységekig rendezett legyen. A rendezettség foka egyébként - ugy látszik - nem eléggé tisztázott fogalom. Egyik kartársunk azt irta, hogy valamelyik állag alapszámokig rendezett anyagában az alapszámokban nem odavaló iratok vannak. Ez lehetetlen. Az alapszámokig való rendezettség éppen azt jelenti, hogy az alapszámokon belül nem odavaló iratok már nincsenek, csupán az odavaló iratok további rendezése nem történt még meg, az alapszámokon belüli iratok rendje nincs még kialakítva. A rendezési munkával kapcsolatban szükségesnek látom néhány általános vonatkozású kérdésnek a felvetését. Részben olyan kérdések ezek, amelyekről a Levéltári Osztály által rendezett rendezésügyi ankéton ifi volt szó. Rendező munkánk alapelve a proveniencia elve. Ennek az elvnek az alkalmazásában a nemzetközi gyakorlat többféle változatot mutat, véleményem szerint a proveniencia elvét csak annyiban kell feltétlenül tiszteletben tartanunk, hogy a különböző fondók anyagát ne keverjük öszsze. Ennyiben azonban feltétlenül tiszteletben kell tartanunk, minden anyagnál, a családi levéltáraknál is. Hogy ezután a fondókon belül megtartjuk-e az eredeti irattári ; rendszert, avögy megváltoztatjuk, azt esetenkint kell mérlegelni és eldönteni. Az eredeti irattári rendszert nem tekintem tabunak, amelyen változtatni semmiképpen $em lehet. Más kérdés azonban, hogy mikor történjék ez a változtatás. Lehetségesnek tartom, hogy az eredeti irattári rendszer nem megfelelő, a rendezés első fázisában mégis azt állítom helyre, mert az egykorú segédkönyvek ahhoz a rendszerhez használhatók, igy tehát az anyagot gyorsan használhatóvá tudom tenni. Idővel azután,a rendezés második fázisában, megváltoztatom az eredeti irattári rendszert. Nem vagyok ni ve annak a nézetnek, hogy ha egy f ondót vagy állagot rendezni kezdünk,akkor rendezzük azt egyszerre véglegesen. Elismerem, hogy elvileg ez a helyes álláspont. A gyaorlatban azonban ennek az elvnek az érvényesítése azt jelentené nálunk, hogy irafolyóméterek százai még évtizedeken keresztül a kutathatóságnak azon a primitív fo-