MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Komoróczy György: A Debreceni Állami Levéltár 1959. évi munkája és 1960. évi terve. • 1960. [LH 1960/2. 93-99. p.]

A levéltár elhelyezése -1959-ben sem volt kedvezőtlen. A tanácsok* mind a megyei, mind pedig a megyei Jogú városi, a leghatározottabban érzik, hogy a levéltár anyagának rendszeres, a tudományos követelményeket kielégítő kezelése, tárolása, feldolgozása össznépi érdek s nem a levéltár kizárólagos érdeke. Éppen ezért az iratok védelmében (kőttetés. felszerelés kiegészítése stb.) a LOK támogatásán tulmenőleg is segítséget nyújtanak s ezzel szinte cselekvő vallomást tesznek arról* hogy az iratokat a magukénak érzik, tudván, hogy azokat annak a közösségnek munkája hozta létre, melybe maguk is beletartoznak. A raktárviszonyok a tanács támogatása folytán megfelelőek, a raktárak egészségesek, szárazsági fokuk ellen kifogás nem merülhet fel s állványzattal való felsze relésük is jó, habár az állványok kh. 60 £-a kicserélendő volna, mert mélysége, magassága, elhelyezésének módja, a deszka romlott állapota sth. nem elégíti ki a kívánalmakat. M ennyiségi leg az állványzat tartható, minőségileg azonban még kicserélendő volna s majd á Jövő fel adata, hogy ezen a téren változás következzék be. Különösen hangsúlyozni kell e helyen a térképek és a feudáliskori. azon belül is elsősorban Mohács előtti és utáni diplomatárium elhelyezését, amely egészségtelen, s szellőztetési lehetősége csak hosszadalmas munka mellett biztositható. Ezek a körülmények az iratok romlását vonhatják maguk után. A levéltárnak mennyiség szerint legalább 30 ir átfolyom éter anyagát (a diplom álcát és a\Jegyzőkönyveket) konzerválási műveletnek kellene alávetni* nem is beszélve most a kapitalizmus korszakából származó iratok tömegéről, amelyeket egyénileg annál is inkább át kellene vizsgálni, mert a levéltár sokszor nedves pincéből, sőt még trágyadomb ről is begyűjtött nagyon értékes iratokat, pl. községi jegyzőkönyveket. Mindezek ellenőre azonban a levéltár elhelyezése raktártér szempontjából egészen kifogásta lan, A raktárterület 895 ra s azon az állványzat 3767 m, amelybe legalább 9000 m irat fér el, ha a mélységet is figyelembe vesszük. Ezzel szemben Jelenleg a levéltárban (1959 dec.) 4234 iratfm anyag van, leszámítva az állandó és a levéltárban 4950 óta következetesen folyó selejtezés eredmé nyét, amely ha nem lett volna folyamatos, a levéltárnak legalább 9000 ím irata lenne, Általában az a véleményünk, hogy ballaszttal nem szabad a levéltárat terhelni, a selejtezés meggondolt és lelki ismeretes munkája állandóan meg kell, hogy tisztogassa részben a bentlévő, részben a begyűjtött iratokat, mert semmi értelme annak, hogy a levéltár kirakatpolitikát mutasson s mennyiségi látszat eredményekkel dicsekedjék. A fenti anyaghoz a levéltár létszáma 7 állandó fő Ivott, akik közül egy gyakornoki minőségben teljesített szolgálatot A tudományos munkaerők elosztása nem a legmegfelelőbb, mert kívánatos volna, hogy legalább egy-egy törvényhatósághoz egy-egy tudományos képesítésű szenély álljon ren relkezésre. Ez a követelmény azonban legföljebb a jövő káderprogramja keretében valósitható meg, jelenleg egyelőre nem. Nem számítva a gyakornokot, egy dolgozóra 700-nál több iratfm mennyiségnyi anyag Jut. ami természetesen rendezés és selejtezés folyamatában sok. El kellene a DÁL ban is érni azt a helyzetet, hogy 500 fm-nél több ne jusson egy-egy dolgozóra. Még nagyobb szükség volna legalább egy középkáderrél bővíteni az állományt, mert egy kép zett, érettségizett és fejlődőképes középkáder a munka dandárját és a nagy munkaigényes folyama tokát (selejtezés, rendezés, főként numerikus rendszerben) elvégezheti. A területen még kint lévő levéltárivá érett iratanyag kb. 400 ím, amelyből a múlt évben a DÁL nem gyűjtött be mindent. A MÁV és a volt Törvényszék iratai kintmaradtak, mert megőrzésük megfelelő, viszont beszállításuk zavarná a most következő néhány esztendő rendezésének menetét. Veszélyeztetettség nélkül a levéltár az anyagot nem szállítja be, inkább azon a nézeten van, hogy rá kell nevelni az iratképző szerveket az anyag gondosabb tárolására. Ez a munka hálátlan, sokszor ellenszenvvel találkozik a levéltár, viszont a jövőben mégis kifizetődik, mert hol fegyelmezéssel az elöljáró igazgatási szervezet utján, hol személyes agitációval, hol segitö példamutatással általában rendbe lehet hozatni az irattárakat s el lehet érni azt. hogy az iratképző szervek gondosabb mún kát végezzenek. A gépállomások irattárait pl. hozzávetőlegesen a legjobb rendezettségi fokig lehetett rendeztetni tematikus csoportosítás alapján, habár ezideig azok voltak a legelhanyagoltabbak. A begyűjtésnél tehát az volt a DAL elve,, hogy kifejezetten csakis a levéltárivá érettség le gyen az alapja a begyüjthetőségnek. Kivételt tett ez alól az -1956-ban megszűnt termelőszövetkezetek iratainál, mert azokat általában begyűjtötte, rendezte és elhelyezte, Abból a meggondolásból in 94